1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, az ágostai hitv. evangélikus és az unitárius egyház hivatalban legidősb három-három püspöke, illetve főgondnoka és felügyelője - Káldy Gyula - Kún Bertalan

11 pedig főjegyzője lett. Midőn Haubner superintendens lH66-ban meghalt, helyébe Karsay hivatott meg ; s mint ilyen egy évre rá győri lelkészszé választatott. Az egyházi és iskolai téren szerzett érdemei elismeréséül a kir. tanácsosi czímet nyerte ő Felségétől. Káldy Gyula a dunántúli ág. ev. egyházkerület felügyelője 1836. október 29-én Tompaházán, Sopronmegyében született; nagyatyja János a század első évtizedeiben a dunántúli ág. ev. egyházkerület felügyelője volt. Otthon, majd a soproni ev. gymnasiumban tanult, s a pápai ref. főiskolában és a szombathelyi kath. tanintézetben végezve középiskoláit, Bécsbe ment a jogi tudományok hallgatására. Ezek befejezésével átvette Alsó-Káldon Vasmegyében az ősi birtokot, hol 1867-ben megnősülvén, a gazdaságon kivül egyháza ügyeivel foglalkozott. A kis-somlyói ev. egyház a gyülekezeti inspectorsággal, majd a vasi közép ev. egyházmegye az esperességi felügyelőséggel, végre a dunántúli ev. egyházkerület a főjegyzői hivatallal tisztelte meg, melyből nagyatyja örökébe, a felügyelői méltóságba emeltetett. Mint ilyen tagja a főrendiháznak, miután Fabiny Teophil, a ki hivatali korban megelőzte, képviselővé választása folytán lemondott a tagságról. Felügyelői beiktatása alkalmával 500 forintot adott jótékony czélokra ; a felekezet tanodáinak érdekében egyéb áldozatokat is hozva. Kun Bertalan a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület püspöke 1817. január 21-én Felső-Nyárádon, Borsodmegyében született. Otthon, majd Beregszászon és Miskolczon végezte iskoláit; ez utóbbi helyen mint bölcsészettanulót köztanítóvá választották. 1836-ban Sárospatakra ment s ott 3 évig hallgatta a hittudományokat. 1839-ben magánnevelő volt Abaujban. 1842-ben papi vizsgáját letéve, állomást foglalt el, s innét sorba látogatta a bécsi hittudományi intézetet, a lipcsei, hallei és berlini egyetemeket, honnan 1844-ben tért vissza. Az abauji egyházmegye 1845-ben aljegyzővé, a miskolczi egyházközség 1850-ben lelkészévé választotta. 1857-ben egyházkerületi aljegyzővé, 1860-ban főjegyzővé hivatott meg. 1866-ban a tiszáninneni egyházkerület superintendense