1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Hunyady László - Jankovich László

S7 minister leányát Alexandrát. 1868-ban a magyar honvédség szervezése alkalmával a közös hadseregből a honvédség szabadságolt állományába lépett. 1873-ban főszertartásmester, 1875-ben vezérőrnagy, 1876-ban valóságos belső titkos tanácsos és 1880-ban altábornagy lett. Elnöke a bécsi jockey-clubnak és az osztrák ügetőverseny-egyesületnek. A már említett katonai kitüntetéseken és a Lipót-rend középkeresztjén kivül birja a kiváló külföldi rendjelek legnagyobb részét. Hunyady László 1826. július 20-án született; nővérét, Júliát 1853-ban Obrenovics Mihály szerb fejedelem vette nőül, s így a szerb királyi családdal rokonságban áll. Katonai pályára lépve, a szabadságharcz kitörésével mint alezredes és mint a somogyi honvédzászlóalj parancsnoka működött, s vezérével Klapkával Komáromba szorult. A szabadságharcz lezajlása után visszavonultan élt; de 1861-ben már tagja volt az országgyűlésnek. Az alkotmányos aera visszaállítása után egy ideig Mosonmegye főispánja volt, míg 1872-ben elfoglalta újból helyét a házban, képviselve Somogymegye szili kerületét. 1887-ig a lévai kerületet képviselte. 1867 óta birja a cs. kir. kamarási méltóságot, azonfelül valóságos belső titkos tanácsos. Jankovich László IN 16-banBudán született. Tanulmányait befejezve, 1835-ben Pozsonyban juratusnak esküdött fel, s csakhamar kinevezte báró Eötvös Ignácz sárosmegyei főispán aljegyzőnek. Egy év után áthelyeztetett az udvari kanczelláriához fogalmazó gyakornoknak, — s itt 1839. év május haváig szolgált, midőn ez évben Veroczemegye megválasztotta követének a magyar országgyűlésre, hol azon párthoz csatlakozott, melynek gróf Széchenyi István és Deák Ferencz voltak vezetői. Az országgyűlés befejeztével nagybátyjainál Jankovich Józsefnél és Istvánnál Szlavóniában lakott és itt élénk részt vett a megyei életben. 1841. szeptember havában megválasztatott Veroczemegye alispánjának s ezen állásban működött 1848. április haváig, midőn az első felelős magyar ministerium felterjesztése alapján kineveztetett Veroczemegye főispánjának. 1848. szeptember havában főispáni állásáról lemondott s odahagyta azon földet,