1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, az ágostai hitv. evangélikus és az unitárius egyház hivatalban legidősb három-három püspöke, illetve főgondnoka és felügyelője - Vay Miklós

i:> ágostai evangélikus egyház alkotmányának kidolgozásában, a szász szellemi élet egyéb mozgalmaiban. 1858-ban a jenai egyetem bölcsészeti tudori oklevéllel tisztelte meg, 1860-ban a lipcsei Schilleregyesület disztagjává választotta, 186l-ben mint az evangélikus (iusztáv-Adolf-egyesület medgyesi egyletének küldöttje részt vett a hannoveri közgyűlésen, az evangélikus szövetség gyűlésén Genfben. Mint regalista tagja volt az 1863/4-iki országgyűlésnek ; 1803-ik április 20-án szent-ágothai lelkészszé választatott; 18G4/5ben a Reichsrath képviselői közt találjuk Bécsben. 18(57-ben a magyar képviselőház tagja volt, míg ez év szeptember 19-én az erdélyi ágostai evangélikus egyház superintendensévé választatott. Erdély történetére vonatkozólag nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. A főrendiház reformja folytán tagja lett a háznak. Vay Miklós báró id. a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület főgondnoka 1802. április 29-én Alsó-Zsolnán született, egyetlen fia Miklós tábornoknak. Otthon, majd a pesti egyetemen végezte tanulmányait s kiváló tanárok magánoktatásában (így Cleynmann evangélikus lelkész egyházjogra tanította) részesült. Befejezvén a jogot, egy ideig patvaristáskodott, 1823-ban Bécsbe ment a polytechnikumra. Atyja halála után hazatérve, 1825-ben Zemplénmegye aljegyzője lett, ez évben az országgyűlésen megjelent, hogy ennek ügyrendjét tanulmányozza. 1827-ben főjegyző, majd kevéssel azután alispán lett Zemplénmegyében, ekkor nyerte Ferencz császártól a kamarási méltóságot. Az 1840-iki országgyűlésben részt vévén, annyira megnyerte Reviczky Ádám akkori borsodi főispán tetszését, hogy őt a korona beleegyezésével Borsodmegye administratorságával kínálta meg. A cholera folytán lázongó megyékbe mint királyi biztos kiküldetvén, sikerült neki a rendet helyreállítani. Elismerésül táblabíróvá neveztetett ki ; 1844-ben septemvir, a következő évben a budai helytartóság első tanácsosa és valóságos belső titkos tanácsos lett. Midőn 184o-ban Galicziában kitört a lengyel forradalom s tartani lehetett tőle, hogy a mozgalom a határmegyékre átterjed, ugyancsak ő küldetett ki az izgalom lecsillapítására; hasonló missióban járt el az 1847-iki inség alkalmával a Kárpátvidéken. István főherczeget a nádori