1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, az ágostai hitv. evangélikus és az unitárius egyház hivatalban legidősb három-három püspöke, illetve főgondnoka és felügyelője - Teutsch György Dániel

11 Liptómegye főjegyzőjévé választatott meg, 1848-ban pedig országgyűlési képviselővé a liptó-szt.-miklósi kerületben. A forradalmat követő elnyomatás korszakában visszavonult a politikai pályáról s tevékenységét egyházának szentelte, melyben már 1833-ban felügyelői tisztet foglalt el. Utóbb főfelügyelővé, 1800-ban pedig a dunáninneni kerület felügyelőjévé választatott meg. Ebbeli működése alatt a külföld elismerését vonta magára, s ez alkalommal nyerte a porosz Johannita-rend lovagkeresztjét. Ugyanez évben, midőn az alkotmányos élet visszaállításának aerája beállt, Liptómegye főispánjává neveztetett ki. A provisorium beálltával ezen méltóságáról leköszönt, de nemsokára már 1865-ben ismét a korona által a főispáni székbe emeltetett. Közhasznú működéseért 187(i-ban kitüntettetett a szt. István-rend kiskeresztjével, 1881-ben pedig a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Működésének 25 éves jubilaeumát 1880. január 25-én ünnepelte úgy megyéje, mint egyházkerülete. A főrendiház reformja után egyházi méltóságánál fogva tartotta meg helyét a házban. Tagja a főrendiházban alakított országos legfőbb fegyelmi bíróságnak. Teutsch György Dániel, az erdélyi ág. ev. egyház püspöke 1817. deczember 12-én Segesvárott született, középiskolai tanulmányait otthon végezte, azután a bécsi és berlini egyetemeken hallgatta a theologiai tanulmányokat, 1840-ben Gyulafehérváron nevelő lett, 1842-ben tanár a segesvári evangélikus gymnasiumban. Kora ifjúságától foglalkozott a történelemmel, 1843-ban közétette »Adalékok Erdély történetéhez III. Endre király halálától 1310-ig« czímű művét; majd a »Siebenbürger Wochenblatt« szász lap munkatársa lett. 1848-ban részt vett a kolozsvári országgyűlésen, működése azonban nem nyerte meg szász honfitársai helyeslését. A forradalom után az osztrák kormány elrendelvén az evangélikus szász gymnasiumok reorganisatióját, az e tárgyban tartott tanácskozásokban részt vett, majd Bécsbe ment, hogy Binder superintendenssel sürgesse az evangélikus szász clerus tized-kárpótlási ügyét. Itt a levéltárakban is búvárkodott. Bécsben érte a hír, hogy a segesvári gymnasium rectorává választatott ; e minőségben 13 éven át működött. Részt vett az erdélyi