1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Horváth Lajos

227 csatlakozott, melyből Gliyczyvel kilépve, mandátumát letette, de újra megválasztatott s 1875-ben a szabadelvű párthoz csatlakozott ; 1876-ben a ház jegyzőjévé választatott, mely állásról azonban 1881-ben lemondott. 1879-ben a szegedi vész tartama alatt kifejtett tevékenységeért királyi elismerésben részesült. Nemsokára a szegedi biztosi tanács tagjává neveztetett ki és itt 187Ü és ISSO-ban a kárfelvételi és kisajátítási bizottságokban mint elnök működött. A könyöradományok és építési anyagok kiosztását mint bizottsági elnök végezte. 1880 végén ezen állástól királyi elismeréssel visszavonult, 1881-ben az Alföldet fenyegető árvízhez mint ministeri biztos küldetett le. Működéseért a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte. Mint kormánybiztosát a csongrád-hódmezővásárhelyi és szentesi védgát-társulatnak, 1881-ben Szentes város díszpolgárrá választotta ; Mindszent város hálafelirattal tisztelte meg, Csongrádmegye elismerését és köszönetét átiratilag fejezte ki. Tagja a delegatiónak és elnöke a IX. biráló bizottságnak. Horváth Lajos, Miskolcz város, II. kerület Alsó-Zsolczán, Borsodmegyében született. Jogi tanulmányai befejeztével ügyvédi irodát nyitott Miskolczon. Az 1865-iki országgyűlésen foglalt helyet először a parlamentben s lett egyúttal a képviselőháznak híres jegyzője, kit e minőségben Lévay megénekelt. A koronázás utáni nagy törvényhozási művekben élénk részt vett, ezen országgyűlés alatt a Deák-párthoz tartozott s különösen az adó, honvédelmi és jgazságügyi törvényjavaslatok bizottsági és osztály-tárgyalásaiban fejtett ki nagy tevékenységet. A perrendtartási javaslatot ő és Bonis javították és alakították át. Az 1869-iki országgyűlésen nem vállalt mandátumot, 1872-ben azonban ismét a parlamentben látjuk s azóta állandóan tagja a háznak, mint a miskolczi II. kerület képviselője. A fusio előtt, valamint után is többször ministeri tárczát ajánlottak fel neki, azonban ő egyszer sem vállalta el. Tagja volt 1873 végén és 1874 elején a híres 21-es bizottságnak. Másfél évig támogatta a Tiszakabinetet, a boszniai politika miatt azonban kilépett a szabadelvű pártból és most a mérsékelt ellenzékhez tartozik. Az igazságügyi bizottság egyik vezérférfia, tagja egyszersmind a IV. biráló és a regnikoláris bizottságnak. 15*