1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Arany László - Asbóth János

I 168 Arany László, Biharmegye, Szalonta kerület 1844-ben Nagy-Szalontán született. Arany János egyetlen fia, kit gyermek korában Petőfi megénekelt. Szülei kitűnő nevelésben részesítették. Jogi tanulmányai befejeztével ügyvéd lett, gyakorlatot azonban nem folytatott, hanem a magyar földhitelintézet titkári osztályába lépett; hol gyorsan emelkedett és ma a hatalmas intézet egyik igazgatója. Korán kezdett az irodalommal foglalkozni ; több költői elbeszélése (Klfrida) pályadíjat nyert; kivált a műfordítás terén is (Shakespeare és Moliére) és Gyulai Pállal a magyar népmeséket adta ki; jelenleg atyja irodalmi hagyatékát rendezi sajtó alá. A tudományos akadémia 1872-ben levelező, a Kisfaludy-társaság 1867-ben rendes tagjává választotta. 1887-ben lett először képviselő, tagja a könyvtári bizottságnak. Asbóth János, Krassó-Szőrénymegye, Szászka kerület 1845. június 7-én Szalunikon, Krassó-Szőrénymegyében született ; atyja Lajos a szabadságharcz egyik ismert honvédtábornoka volt. Tanulmányait Pozsonyban, majd Budapesten végezte, a hol a műegyetemet látogatta. 1862-ben 17 éves korában jelent meg első irodalmi munkája a Jósika Kálmán báró által szerkesztett »Budai Lapok«-ban. 1863-ban mint az Almásy-Nedeczky-féle összeesküvés részese hadi törvényszék elé állíttatott s bár nemsokára szabadlábra helyezték, rendőri őrizet alatt állt. Svajczban és Németországban befejezte műegyetemi tanulmányait. 1866-ban a Klapka-légióhoz mint Kiss Miklós ezredes hadsegéde volt útra kelendő, de a nikolsburgi béke közbejötte a legio működésének véget vetett. Még külföldön »Kgy bolyongó tárczájából* czimű nagyobb utazási munkát adott ki Svajczról és Kémetországról, majd hazatérvén, »Párisból« czímű műve jelent meg 1867-ben. Az alkotmány helyreállításával otthon megyei szolgálatba lépett, mint esküdt, aljegyző és végre tiszteletbeli főjegyző működött. Közben írt politikai czikkeket. 1870-ben a pénzügyministeriumba fogalmazóvá, 3872-ben a honvédelmi ministeriumba elnöki titkárrá neveztetett ki s megírta e ministerium ötévi működésének történetét; 1872-ben »A szabadság« czím alatt nagyobb históriai és culturpolitikai műve, 1875-ben »Magyar conservativ politika«