1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ormós Zsigmond

153 ezredbe állott s még ugyanazon év szeptember havában a magyar ministerium által mint hadnagy osztatott be a Miklós-huszárokhoz, rövid idő múlva azonban visszahelyezték régi ezredéhez. Ezzel és később a 8. számú huszár-ezreddel részt vett eleinte az 1848-iki szabadságharczban, utóbb pedig az 1848/49-iki olasz hadjáratban, a hol több vezénylő tábornok oldalán mint segéd, majd a szász királyi udvarnál mint parancsőrtiszt nyert alkalmazást. 1849-ben főhadnagy lett, 1856-ban már mint kapitány cs. kir. kamarási méltóságot nyert. 1859-ben saját kérelmére őrnagyi ranggal rendelkezési állományba tétetett át s atyja terjedelmes birtokai egy részének kezelését átvévén, Bagonyán telepedett le. Szülőmegyéje a provisorium megszűntével a megye másodalispáni székébe ülteté. Ezen polgári állásban találta őt a legfelsőbb elhatározás, mely szerint 1869. július 26-án a magyar kir. honvédséghez mint őrnagy kineveztetvén, egyszersmind a pest-honti 62. számú honvédzászlóalj parancsnokságával bízatott meg. Mint ezredes Vay László gróf után József foherczeg főudvarmestere lett. Jelenleg (1884 óta) altábornagyi rangban van. Több magas rend tulajdonosa; valóságos belső titkos tanácsos. Ormós Zsigmond született 1813. február 2U-án Pécskán, Aradmegyében. Iskolai tanulmányait Temesvárott, Szegeden és Nagyváradon végezte. Befejezvén a jogot, Temesvármegye 1834-ben >kis-követ«-nek küldte a pozsonyi diétára. Itt tagja volt a Lovassy László elnöklete alatt megalakult »társalkodó egylet«-nek. E miatt őt is, mint Pulszky Ferenczet elzárták a czenzurázástól. 1838-ban aljegyző, 1841-ben szolgabíró, s 1848-ban főszolgabíró volt. A szabadságharcz alatt kiterjedt hazafias működést fejtett ki, a miért egyike volt az elsőknek, a kit foglyul kisértek a temesvári kasamatákba. Csak kilencz hónap múlva szabadult ki börtönéből. Az absolutismus alatt visszavonult és az irodalomnak élt. Ebből az időből származnak nagyrészt művei. Sokat utazott külföldön, behatóan tanulmányozva a német és olasz festészeti iskola remekeit. 1861-ben főjegyzőnek választotta meg Temesmegye, de az októberi diploma folytán ismét visszavonult magányába. Az alkotmányos idők be-