1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ráth Károly

154 álltával alispán lett, ez állásban maradt 1871-ig, midőn főispánná neveztetett ki. A következő évben a szent István-rend kiskeresztjével lett kitüntetve. 1875-ben Temesvár város főispánjává neveztetett ki. 1883-ban — ötvenévi szolgálati jubilaeuma alkalmával — a Lipót-rend középkeresztjét nyerte. írói tevékenysége főleg a történelem és műkritika terén igen kiterjedt. Ismert nagy műve: »Az Arpádkori mívelődés története«. A magyar tudományos akadémia már 1861-ben választotta levelező tagjául. Ráth Károly 1821. február 20-án Budán született régi polgári családból. Tanulmányait Székesfehérvárott végezte, a jogot Budapesten, mire joggyakornok lett Székesfehérvárott. 1841-ben kir. táblai jegyző, s miután egy évig a kir. ügyek igazgatóságánál működött, letette az ügyvédi vizsgát. 1848-ban a váltó feltörvényszékhez jegyzővé neveztetett ki, majd közbejövén a 48-iki események, mint akkor már tekintélyes polgár és városi képviselő szervezte a pesti huszár-őrsereget és az újoncz-bizottság elnöke volt. A szabadságharcz után mint ügyvéd működött; 1860-ban összeülvén az országbírói értekezlet, ennek tagja és a hiteltörvények előadó jegyzője lett. 1861-ben mint a főváros központi választmány elnöke működött s oly tekintélyre tett szert, hogy a Lipótvárosban fölléptették képviselőnek, de Szalay Lászlóval szemben visszalépett, s folytatta ügyvédi tevékenységét. 1865-ben ismét föllépett a Lipótvárosban ; Kemény Zsigmond báróval szemben kisebbségben maradt, de megválasztatott a Józsefvárosban 1867-ben, midőn Szentkirályi Móricz, a kerület képviselője a főváros polgármestere lett. A felelős kormány mint képviselőt kinevezte a korona ügyészévé ; 1869-ben a legfőbb ítélőszék tagja, 1871-ben a kir. tábla alelnöke lett. 1873-ban a főváros újjászerveztetvén, a három jelölt közül ő választatott meg főpolgármesterré s azóta a közbizalom — úgy a Felség, mint a főváros polgársága részéről — benne központosult. 1871-ben a Ferencz-József-rend középkeresztjével tüntette ki ő Felsége. A főrendiházban tagja az igazoló és mentelmi bizottságoknak.