1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Nopcsa Ferencz báró - Nyáry Adolf báró

152 éves tisztikar s vele ő is leköszönt. Az alkotmányos aera bekövetkezése után 1869-től 1875-ik évig mint kormánypárti képviselő Zemplénmegye terebesi választókerületét képviselte. A ministeriumok szervezése alkalmából 1867-ik évben a vallás- és közoktatási ministeriumhoz osztálytanácsossá neveztetett ki, 1873-ban pedig a honvédelmi ministeriumhoz ministeri tanácsossá léptettetett elő s e minőségben a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. Mint ministeri tanácsos szolgált egészen az 1882-ik év elejéig, midőn Zemplénmegye főispánjává majd az újjászervezett főrendiházba taggá neveztetett ki. Nopcsa Ferencz báró 1815. márczius ló-én Farkadin, Erdélyben született. Neveltetését a Theresianumban nyerte, honnan 1835-ben hadnagyi ranggal a rendes hadseregbe lépett, később a Radetzky nevét viselő huszároknál főhadnagygyá, majd kapitánynyá léptetett elő s mint ilyen 1845-ben búcsút mondott a katonai pályának, melyen 1840-től 1843-ig egyszersmind Károly Ferdinánd főherczegnek volt udvari kamarása. Megválván a katonai szolgálattól, nagyobb utazást tett külföldre ; különösen Olaszországban tartózkodott hosszabb ideig s Velenczében levéltári kutatásokat tett, hogy a magyar történelemre vonatkozólag gyűjtsön adatokat. A közpályán 1861-ben tűnt fel először, midőn az alkotmányos megyék visszaállításával Hunyadmegye főispánja lett, mely székben atyja László 1848-ig vezette a megye ügyeit. 1867-ben az ő Felsége körüli ministeriumhoz lépett mint államtitkár, de ez állásától nemsokára megvált, Erzsébet királyné főudvarmesterévé neveztetvén ki. Csász. kir. kamarás és valóságos belső titkos tanácsos. 1873-ban a Lipót-rend nagykeresztjét nyerte. A főrendiház újjászervezésekor kineveztetett annak tagjává. Nyáry Adolf báró 1832. október 25-én Hontmegye, Bagonya községében született, kiváló hajlamot mutatván a katonai pályához, 1848-ban a jogi tanfolyamról mint önkéntes hadapród a cs. kir. 3. számú vértes-