1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Graefl József

136 karba osztatott be. 1848. ápril végén Olaszországba, az ottani hadsereg hadmérnöki osztályához rendeltetett és részt vett Verona és Peschiera erődítési munkáiban. 1850-ben az utászcsapatokhoz Ülmützbe helyeztetett át, onnan pedig Bécsbe a mérnökkari igazgatósághoz. 1852—56-ig különféle nagyobb katonai építkezéseknél működött közre ; 1856—59-ig a znaimi mérnök-akadémia tanára. 1859-ben Rostokba rendeltetett, majd Aradon, Gráczban és Polában működött mint mérnökkari igazgató. 1863-ban ismét Bécsbe jutott a mérnökkar tudományos bizottságába; az 1866-iki hadjáratban részt vett és érdemei elismeréséül nyerte a katonai érdemkeresztet és a szász Albrecht-rend középkeresztjét. A hadjárat után Myaván, Trientben és Linzben működik, 1867-ben Bécsbe kerül és egy évre a hadügyministerium mérnökkari osztályába osztatik be. Az első delegatióban szintén szerepe jutott. A magyar honvédség szervezésekor az első volt, ki törzstiszti minőségben átvétetett; a honvédelmi ministerium szakosztályi főnöke lett és élénk része volt a szervezési munkálatokban. Budapestről Erdélybe megy mint kerületi parancsnok, s onnan mint az első honvédkerület parancsnoka a fővárosba. 1882-ben altábornagygyá neveztetett ki. 1888-ban nyugalomba vonulván, az akkor alakult magyar fegyvergyár részvény-társaság igazgatósági elnökévé választatott ; egyidejűleg történt főrendiházi taggá kineveztetése. ü Felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Graefl József 1810-ben Szolnokon született, középsorsú polgári szülőktől. Tanulmányait otthon és Budapesten végezte. A negyvenes évek elején virágzó ügyvédi irodája volt a fővárosban. Szolnok városa a koronauradalom ellen indított perében képviselőjéül választotta. A tárgyaláson oly erős támadást intézett a kincstári uradalmak képviselői ellen és oly erős kifejezésekkel élt, hogy eljárása miatt több évi ügyvédi silentiumot kapott. 1847-ben Pest városa városi biróvá választotta meg; 1848-ig viselte a tisztet. A szabadságharcz és az ezt követő absolutismus korszaka alatt visszavonult és Szabolcsmegyében okszerű gazdálkodás folytán tetemes vagyonra tett szert. 1861-ben az alkotmányos élet hajnalán ismét közpályára lépett. Pesten újból megválasztották városi főbírónak. Deák Ferenczhez