1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Gyulai Pál

137 régi barátság köteléke fűzte, s midőn 1861-ben újból pesti lakos lön, e kötelék még erősebbé vált. Bizalmasa lőn a haza bölcsének, kinek napos vendége volt. A provisorium alatt a közszolgálatból ismét kilépett és gazda lőn Megyaszón (Zemplénmegyében) és Poroszlón (Hevesben). 1881-ben Szabolcsmegye főispánjává kineveztetett. 1884-ben a Lipót-rend középkeresztjét nyerte. Gyulai Pál 1826-ban született Kolozsvárott. Tizennégy éves korában magántanítással igyekezett az özvegy anyjára nehezült terheken könnyíteni s e mellett az »Erdélyi Hiradó«-ba dolgozgatott. 1844—46-ban három pályadíjat nyert az Erdély irodalomtörténetét, a párbajt s a nyelvbeli purismust tárgyaló munkálataival. Első beszélye a >Férj és nő« 1846-ban a » Pesti Divatlap «-ban jelent meg s ezt követte 1847-ben az »Aranycsináló« az »Unió«-ban. 1847-ben a református collegiumban a költészeti osztály tanárává választatott s 1848-ban rendes munkatársa lett az »Erdélyi Hiradó«-nak. így érte őt a szabadságharcz, melynek hatása alatt az ifjúság élén az »unio« mellett tüntetett s Mentovich és Szász Károlylyal együtt »Nemzeti Színek* czím alatt egy füzet alkalmi költeményt adott ki. Ezután Teleki Domokos grófhoz szegődött titkárul s vele Pestre jött, a hol tulajdonképi irodalmi munkásságát kezdte meg. Nagy feltűnést keltett 1851-ben a »Vén színész« czímű novellája, 1853-ban Pákhkal megindította a »Szépirodalmi Lapok«-at s más folyóiratokba is dolgozgatott. Nádasdy Tamás grófot, mint ennek mentora Német- és Francziaországban kisérte, 1858-ban Kolozsvárra költözött, hová a collegium részéről tanári meghívást nyert. Ez évben az akadémia levelező, 1860-ban a Kisfaludy-társaság rendes tagja lett. 1862-ben ismét a fővárosba jött mint Arany »Szépirodalmi Figyelő«-jének segédszerkesztője. 1864-ben a színházi képezde dramaturgiai tanára lett. E foglalkozásai mellett számos kritikai, szépirodalmi dolgozatai, költeményei és beszélyei jelentek meg. 1867-ben az akadémia rendes tagjává, 1870-ben a nyelv- és széptudományi osztály titkára lőn. 1873-ban a Kisfaludy-társaság alelnökévé választotta s ez idő óta szerkeszti az akadémia megbízásából a » Budapesti Szemle «-t s az »Olcsó Könyvtár«-t. 1876-ban a Toldy F. után megürült magyar iroda-