1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.
Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Pallavicini Sándor őrgróf - Péchy Szilárd - Pejacsevich Arthur - Pejacsevich László
96 kiválóbb szerepet játszani, maga is több izben felszólalt. 1861 óta egy huszárezred (15. sz.) tulajdonosa. Pallavicini Sándor őrgróf 1853. május 6-án született Szegeden. Tanulmányait otthon végezte, majd a jogot hallgatta a bécsi egyetemen. Diplomatiai pályára lépve, egy ideig a szt.-pétervári nagykövetségnél mint attaché működött ; hazatérve, most óriási birtokain gazdaságának él, részint Magyarországon, részint Morvaországban ; Mindszent, Anyás, Dócz és Péteri ura ; csongrádmegyei birtoka, melynek terjedelme százezer hold, egyike Magyarország legnagyobb uradalmainak. Mint nagybirtokos, főleg a szegedi vész alkalmával adta bőkezűségének tanújelét, midőn Szeged városának mintegy 160,000 forintot engedett el, melylyel a város a védmunkálatok költségeihez hozzájárulni tartozott volna. A szegedi vész után általában óriási áldozatokat hozott az elpusztult községek, főleg Algyö érdekében, az árvízkárosultak egy részét saját birtokára telepítette; egy nagy telepítvénye »Sándorfalva« néven ismeretes. Mint a főrendiház tagja, a delegatio munkálataiban vett részt ; 1884-ben szabadelvűpárti programmal a szegvári kerületben képviselővé választatott. 1879-ben a cs. kir. kamarási méltóságot nyerte; a német rend tiszti lovagja. Neje Széchényi Irma grófnő. Péchy Szilárd 1848. szeptember 24-én született, unokaöcscse Manó grófnak. Mint tibold-daróczi nagybirtokos Borsodmegyc virilistája. Pejacsevich Arthur 1845. deczember 31-én Zsombolyán született. A katonai pályára lépve, a 6. számú, Würtemberg király nevét viselő cs. kir. huszárezredben szolgált; az 1866-iki porosz háborúban megsebesült. A hadsereget századosi ranggal hagyta el. Megvásárolván a ludányi nagybirtokot, élénk részt vesz Nógrádmegye közügyeiben. Pejacsevich László 1824. ápril 5-én Sopronban született. Tanulmányait Pécsett és a soproni jogakadémián kitűnő sikerrel végezvén, 1842-ben