1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Pejacsevich Pál - Schönborn-Buchheim Ervin

96 megyei szolgálatba lépett; Verőczemegye tiszteletbeli aljegyzője, majd főjegyzője és 1845. deczember 2-án a báni tábla birája lett. Horvátországban már akkor elkeseredett nemzetiségi harcz dúlt; a magyar párthoz tartozott, de a küzdelemben tevékeny részt nem vett. A zavargós idők és az absolut korszak leszoriták a közpályáról; ekkor külföldre utazott és Amerikában is megfordult. Hazajővén, nőül vette unokahugát Dőry Gabriellát, az ötvenes években báróvá lett Dőry Gábor leányát. 1852-ben a Lipót-rend kiskeresztjét, 1855-ben a kamarási méltóságot nyerte. Az alkotmányos élet visszatértével közvetítő szerepet vitt Magyarország és Horvátország közt és mint a kiegyezésre kiküldött regnicolaris bizottság tagja fáradozott az 1869-iki kiegyezés létrejöttén. Ezért a vaskorona-rend első osztályát nyerte. Azóta folyvást tagja a horvát tartománygyülésnek, mely minden magyar országgyűlésre is elküldé, a hol a Deák-párthoz csatlakozott. 1877-ben a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. 1879—81-ig mint a főrendiház egyik horvát tagja szerepelt. 1880. február 21-én Mazzuranics bukása után Horvátország bánjává neveztetett ki; a felmerült czímerkérdés miatt állásától megvált. A nasici (Szlavónia) ; zombai és nagygáti uradalmak tulajdonosa. Azelőtt a delegationak is tagja volt; a legújabb horvát regnicolaris küldöttség munkálataiban tevékeny részt vett. Pejacsevich Pál 1813. október 9-én született, öcscse néhai Péter grófnak a volt ministernek. Ifjú éveiben a hadseregben szolgált, melyet mint kapitány hagyott el. Birtokosa a szlavóniai podgoráczi uradalomnak. Neje született Prandau bárónő 1882-ben bekövetkezett halála óta Budapesten él, politikai téren nem szerepelve. Schönborn-Buchheim Ervin 1842. november 7-én Schönborn várában született. A család már 1729-ben honosíttatott, az 1741 : LXIX. t.-czikk szerint pedig az indigenatus mindkét ágra kiterjesztetett. 1840-ben az első Schönborn Frigyes grófnak adományoztatott a beregmegyei főispáni méltóság, azóta Ervin gróf elődei egymásután viselték e méltóságot, melybe 1806-ban maga is beiktattatott. 1865 óta cs. kir.