1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Odescalchi Gyula - Orczy Andor báró - Orczy Béla báró

főrendiházban foglalta el a helyét. Az újjászervezés óta ÉÜ ház választottjainak egyike, de 1886. a vág-vecsei kerületben púrtonkivüli programmal képviselővé választatván, most az alsóház tagja. Odescalchi herczeg nagy előszeretettel viseltetik a történelmi tudományok iránt s több tanulmányt tett közzé a történelmi társaság közlönyében, a »Századok

«-ban és a »Történelmi Tár«-ban. Odescalchi (íyula herceg I. »Országgyűlési Almanach« 1886. Képviselőház. 125. 1. Orczy Andor b. 1825. január 14. született, öcscse Bélának a miniszternek. Miként bátyja, korán vett részt a közügyekben. A szabadságharcz kitörésekor bátyjával belépett a Károlyi Ede gr. által alapított csapatba és mint nemzetöri tiszt több ütközetben vett részt. A forradalom után vissza vonult a politikai pályától és mint pestmegyei nagybirtokos gazdálkodott, később a megyei életben előkelő szerepet játszott ; az 1801. országgyűlésnek tagja volt : része volt a tiszavidéki vasút kifejlesztésében s e vasút igazgatóságában is helyeit foglalt. A főrendiháznak ez idő szerént is egyik legszorgalmasabb tagja, s a census álapján foglal helyet a házban. Felügyelő bizottsági tagja a magyar földhitelintézetnek. Orczy Béla b. Orczy Lörincznek, a költőnek unokája, Budapesten 1822. január 10-án született. Ugyanitt járt iskolába is : gymnásiumban és egyetemen. Az utóbbiban a bölcsészeti facultas hallgatója volt. 1839-ben bölcsészeti, 1840-ben jogi tudorságot nyert, (az egyetem 1886. díszoklevelet nyújtott át neki.) Ugyanazon évben aljegyzővé választották Pestmegyében; e hivatalt 1842ben Bácsinegyében is viselte; 1844-ben IIevesmegye tiszt, jegyzője lett. 1840-ban a helytartó tanácshoz t. titkárrá nevezték ki s egyszersmind József nádor kamarásává. 1848-ban a szabadságharcz alatt Andor testvérével együtt belépett Károlyi Ede gr. honvédezredes csapatjába s mint nemzetőrkapitány részt vett az alvidéki táborozásokban és a kassai csatában Schlick ellen. 1849bèn visszavonult a közélet teréről s majdnem két évtizeden