1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Ormós Zsigmond

L08 át ujszászi birtokán tartózkodott. Ez alatt több ízben utazott a külföldön ; majd gazdasággal s a sport irodalom müvelésével foglalkozott. Az időben vadászrajzai élénk feltűnést keltettek. Magányát 1861-ben hagyta el s először Pestmegye közgyűléseiben vett részt, mint vezéregyéniség. A 1863-iki országos ínség alkalmával a jótékonyság terén nagyon sok érdemet szerzett. 1865ben a koronázó országgyűlésen az abonyi kerületet képviselte, a Deák-párthoz csatlakozván, amelynek mindvégig hive maradt. Tagja volt a hatvankettes bizottságnak és az első delegatiónak, melynek bezárása után 1868-ban a külügyminisztériumba osztályfőnökké neveztetett lei. Ez állást 11 éven át Beust és Andrássy alatt felebbvalóinak teljes bizalma mellett töltötte be. 1879-ben a király személye körüli miniszterré neveztetett ki. A bel- és külföld számos rendjele mellett a val. belső titkos tanácsosi méltóságot is megnyerte. A főrendiházban a census alapján foglal helyet. Ormós Zsigmond, Temes megye és Temesvár szab. kir. város főispánja, született 1813. évi február hó 20-án Pécskán, Aradmegyében. Atyja, József szolgabíró volt. Iskolai tanulmányait Temesvárott, Szegeden és Nagyváradon végezte. Befejezvén a jogot, Temes vármegye 1834-ben »kis-követ«-nekküldteapozsonyidietára. Itt tagja volt a Lovassy László elnöklete alatt megalakult »társalkodó egylet «-nek. Emiatt öt is, mint PulSzky Ferenczet elzárták a czenzurázástól. Megyéje szívesen fogadta az erre hazatérő ifjút s megválasztá tb. aljegyzőül. 1838-ban fizetéses aljegyző, 1841-ben szolgabíró, s 1848-ban főszolgabíró volt. Ugyanez évben a rittbergi kerületben egyhangúlag kikiáltatott országos képviselőnek is, de barátai egyesült kérelmére nem fogadta el e választást, mivel nélkülözhetlen volt a megyében. A szabadságharcz alatt Ormós kiterjedt hazafias működést fejtett ki, a miért egyike volt az elsőknek, a kit foglyul kisértek a temesvári kasamatákha. Csak kilencz hónap múlva, 1850. évi július hó 16-án szabadult ki börtöné-