1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886. Képviselőház Budapest, 1886.
A képviselőház tagjainak névjegyzéke - A képviselőház tagjai - Szily László
166 forradalom alatt a szegedi vész bizottságnak. A bánsági hadjáratban mint egy mozgósított nemzetőr-század századosa vett részt. 1850. végén Pestre költözött s az irodalomterén működött jog- és történettudományi tárgyakkal s szépirodalommal foglalkozva. Ez időben alapította a »Budapesti Viszhangot.« 1854. az ügyvédség gyakorlására, melytől a forradalomban való részvéte folytán eltiltva volt, engedélyt nyervén, egy ideig a »Törvénykezési Csarnokot« is szerkesztette. 1859. a Táncsics Mihály politikai perében mondott védbeszéde folytán nagy hírre tett szert. 1861. a józsefvárosi kerületben képviselővé választatott. Az országgyűlés eloszlatása után azon gyanú alapján, hogy az emigraczióval szövetségben áll, a katonai bíróság által 14 évi várfogságra ítéltetett, s Péterváradra szállíttatott, de kegyelmet nyert. A porosz háború alatt, hamis vád alapján, ismét elfogatott, de a nikolsburgi békekötés folytán az ügy ellene megszüntetve lett. Ekkor családjával együtt külföldre vonult, s onnét csak a kiegyezés után 1868. nyarán tért vissza az oi'szágba, 1869. H.-M.-Vásár helyen a szélső ellenzék képviselővé választotta. A katholikus kongresszusra képviselőül megválasztatván, abban tevékeny részt vett. A katholikus autonómia szervezetének tervét ő fogalmazta 1871. Az országgyűlési cziklus véget érvén, egészen visszavonult a magánéletbe s e közben jelent meg tőle 1873. röpirata »házasság felbonthatlanságáról«, a jogászgytilésen előtérbe lépett irányzatokkal szemben. 1881. óta kormánypárti mandátummal a székelyudvarhelyi kerületet képviseli. Szily László 1839. ápril 6-án Baján született, öymnasiumi tanulmányait Pécsett végezte ; s a jogot Budapesten 1860-ban befejezvén, a következő évben Baranyamegye jegyzője lett ; 1865-ben ugyanazon megye szolgabirája és 1868-ban a hegyháti járás főbírája. E minőségben 1873-ban tulajdonilag megvásárolta a nassaui herczegtől a szt-mártoni uradalmat, minek következtében 1876-ban hivataláról lemondott és gazda lett :
