Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

I(i92. MÍRCZ. 15—ÁPR. 24. 85 7. Ez liaza idegeneit és incorporátusit a liber quaestusban semmi szin és praetextus alatt nem turbálja, sem utánna valóknak turbálni nem engedi és semminémű kereskedéseket, nevezetesen mézgyűjtést, marhaszedést, mások opressiójával tiseus számára nem foglalja és ez haza fiait annak alkalmatosságával nem turbálja. 8. Fiscus számára való gratuitus laborra, vecturákra é> egyébb tereli viselésre senki jószágát nem erőlteti; úgy az universitástól és az székelységtől hasonló onust supportálni nem kiván. annál inkább arra nem erőlteti. A dézmák elszállításának alkalmatosságával az ország articulusi szerént való dispositiókat tészen. rendeletlen onussal is ez iránt őket nem terheli, az hordóknak visszadását eddig való rendtartás szerént megparancsolja. 9. A sóaknás helyeken való lakosok privilégiumát, és eddig non corroborált szabadságát, nem turbálja; azokat is eddig nem usuált szolgálatra, gratuitus laborra, vecturára nem erőlteti; sőt az aknák és egyébb tiscalitások körül dolgozó s munkálódó mesterembereknek fizetését kiadatja s alatta valóinak elvenni nem engedi. 10. A só vágatás dolgát ami illeti, a régi jó rendtartás szerént való quantitásban vágassa, és annál nagyobban ne; hasonlóképen a sóval való kereskedésben és az só vecturázásban eddig observált jó modalitást kövesse ő kegyelme, és senkinek kárára való ujabb dispositiókat ne tégven: kinek-kinek az aknákról eddig járni szokott sóbeli proventusit el nem fogja, hanem kinek-kinek collatiójának tenora szerént és az nemességnek háza szükségére való sót az articulus szerént, ide értetvén a szebeni két fő tiszt is, kiadja. 11. Az aknákon való só vásárlást senkinek ő kegyelme anticipálni meg ne engedje, hogy annak alkalmatosságával az szegénység kereseti el ne fogódjék, hanem kiki az aknákon kereskedésre is pénzen vehessen sót szabadoson. F o r m a j u r a ni e n t i domini tliesa u r a r i i. Én Hallerkői Haller János, az Istennek bölcs tanácsából. az felséges Leopold us római császár kegyelmes urunk ő felsége kegyelmességéből és a nemes ország három nemzetből álló státusinak választásából, az erdélyi minden fiscalis jószágok administrátorává és minden tiscalis jövedelmeknek kincstartójává rendeltetvén, esküszöm az élő Istenre, ki atya, fiú, szent lélek, teljes szent háromság egy bizony örök Isten; engemet az én igaz hitem szerént ugy segéljen s úgy adja lelkem üdvösségét, liogy én felséges Leopoldus