Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - IX. 1695. febr. 26—márcz. 28. Kolozsvári országgyűlés

kezes márczius 7-én csakugyan kezdetét vette s folyt a gyűlés végéig. Márczius 11-én a gubernátor a tanácsosokkal az ország közé jött s a »ködmönyből nyuszt és bársonyba öltözött« Apor István feleskettetett kormányszéki tanácsossá. I'gyanez nap publicalták Gyulai Ferencz nagyságos czímét is. Márczius 17-én a katholikus atyafiak folyamodását olvasták, hogy az egyik Bécsbe menő referendarius, Kálnoky Sámuel, vicecancellar mellett katholikus legyen, s hoszszas vita után azt határozták, hogy az ország teljes gyűlésén fogják a dolgot tárgyalni. Ez ügy csakugyan a márczius 21-dik ülésben tárgyaltatott, s elhatározták, hogy Kálnokyval négy tisztviselő menjen fel, minden bevett vallásból egy-egy, kiknek egyenlő joguk, fizetésük s szavazatuk legyen. Márczius 18-án tartott ülésben megszavazták, hogy az úríiak, azaz az előkelők gyermekei közül 12-en. csak ügy, mint a nagyobb cancellarián lévő deákok, résztvehessenek a táblai üléseken. Márczius 23-án Haller János helyett, ki a kincstárnokságról leköszönt, Apor Istvánt választották meg. Márczius 24-én három új tanácsost választottak, illetőleg candidaltak a három religióból. A katholikusok közül Haller Istvánt, az unitáriusok közül Thoroczkay Mihályt, a luteránusok közül Beszterczei Sámuelt, medgyesi polgármestert. Márczius 26-án zajos ülés tartatott. Az újon kinevezett bárók, kik közül nem egy portai postafiú volt,

2) folyamodást adtak be a kormányzóhoz, hogy ez intse meg a főnemeseket és főurakat, hogy nekiek a császártól adott bárói czímet adják meg, mert különben a mulasztást felségsértésnek fogják venni. Nagyságolják őket s ülésük is a megfelelő helyen jelöltessék ki. A gyűlésből a bárók kiküldetvén, megkezdték a tanácskozást, s abban állapodtak meg, hogy a kormányzó intse meg a bárókat, hogy hasonló kö') Bethlen Miklós II. k., 142. 1. 2) Bethlen II. k., 154. 1.