Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - IX. 1695. febr. 26—márcz. 28. Kolozsvári országgyűlés

veteléssel hagyjanak fel. A négy báró hosszas tanácskozás után hajlandó is volt erre, azon feltétel alatt, hogy a kormányzó néhány főurat intsen meg, hogy a báróknak adják meg a kellő tiszteletet s ülés-helyet mutasson ki nekik ezek előtt. A főrendek a feltételeket nem fogadták el, s végre is többszörös válasz és viszonválasz után a dolog eldöntése az udvarra bízatott.

1) Márczius 23-án a rendek bizalmas tanácskozásra jöttek össze, hogy csináljanak egy társaságot, mely egyedül legyen jogosítva az erdélyi marhákkal kereskedni. Az új társaságba a szászok s néhányan a rendek közül is beállottak. Márczius 29-dikére elkészültek az articulusokkal.

2) Az I-ső articulus az octavalis terminus folytatásáról szól. A II-dik a másoknak erdejét pusztítók, különösen ő felsége vitézeinek megbüntetését határozta el. A III-dik articulus a pénztárnokot és administrator! a személyi adó fizetése alól felmenti. A IV-dik a ráczok megzabolázásáról intézkedik. Az V-dik a nemeseket megillető só kiadásáról szól. Az idegenek és parasztok a pálinkafőzéstől eltiltatnak. (VI. art.) A városokon a szabad adás-vevés visszaállíttatott. ( VII. art.) A VI 11-dik articulus elrendeli, hogy az úri és főrendi ifjaknak szabad legyen a királyi táblára bejárni a főkormányszék engedélye alapján. A IX-dik minden portára 7<> frt adót vetett ki, azon megjegyzéssel, hogy a földesúr a jobbágyát tartozik segíteni. A X-dik elrendelte, hogy ezen adót ápril 20-ig Szebenbe szállítsák. A XI-dik articulus a kamatot 10 forintban állapította meg.

3) A cs,szárnak ez ügyben 1696. május 20-án kiadott rendeletét lásd Jakab Elek, Az utolsó Apafi 258. 1. 2) Wass Gyögy Naplója 191. s következő lapokon. s) Lásd Törvények és Okiratok XLI.J