Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

megfizetni el ne mulassák, ilyen értelemmel mindazonáltal, hogyha az megbizonyosodik, hogy az ilyen ló vagy marha a miatt az erős hajtás miatt halt meg. A szálló helyeken penig az útban, avagy a téli quartélyokban, akár companiánként, vagy csoportonként megszállván, ha kik valami károkat, vagy akármicsoda húzásokat, vonásokat tésznek. senimiképen azokról attestatiókat az helybéli lakosoktól ne vegyenek, aminthogy ez edictum által mindeneknek tudtokra légyen, hogy a gazdáktól, faluktól, városoktól akár mi úton-módon vétettek légyen az olyan attestatiók, de ha azután a város, falu vagy gazda az ellen az attestatio ellen panaszt tészen. hogy nem szabad akaratja szerint adta, az olyan attestatio a lakosok panasza ellen semmit nem használ a generalis eomputusban, és se az ő felsége, se az erdélyi commissariatus ne acceptálja; sőt a vitézek a lakosoknak mindenféle költségekről jó lélek szerint tartoznak quietantiát adni az erdélyi conmiissariusoknak hírekkel. Ha kik penig erővel vagy egyébb utakon-módokon efféle és egyébb tereli viseléssel, satczoltatással, húzásokkal, vonásokkal a nemeseket, paraszt lakosokat terhelik, és e jelenvaló végezésünket általhágják, azokra a harangokat félre vervén, és városiak és paraszt lakosok is összegyülekezvén, fogják meg őket és a büntetésre vigyék bé a generalatushoz. A vitézektől tett kár penig, hogyha a károsok azt megtudják mondani, hogy melyikregiment compániájából, vagy melyik quartélyból való cselekedte, és ha a német tisztek azokkal a kártévőkkel megfizettetni elmulatják, tehát maga, a satisfactiót nem tétető tiszt vagy regiment tizet i meg. És hogy ez jobbau menjen véghez, egyáltaljában parancsolom és rendelem, hogy sem lovas sem gyalog, csak egy vitéz se menjen sehová is a tiszti passusa nélkül; a passusban penig légyen meg mind a vitéz neve, mind penig az, hogy melyik regimentből való. Hogyha peniglen tehetetlenek volnának, a lakosok azon kártévőknek és vakmerőknek megfogattásokra vegyék űzőbe őket a közelebb helyekben lévő vagy ő felsége, vagy akármely vármegyék és székek tisztei azokról tudósítván, kényszerítsék azon tiszteket ezen jelenvaló edictum szerint, hogy fogják meg őket és a károsokkal együtt hozzák én hozzám. Ha penig valamelyik tiszt meg nem fogná, megtudván s nékem hirül adván, melyik regimentbéli melyik statióbeli, tudtokra légyen, hogy a tisztek hivataljok mellől esnek el, sőt egyébb hadi büntetésre is vonattatnak. Annak felette légyen tudtokra a tisztviselőknek, kiknek regimentjéből a falukon imitt-amott salagvardiák vágynák, hogy ez országbélieknek panaszok van ellenök: hogy ez ország bélieknek, urak szolgá inak, úgy a