Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)

35. fejezet: 1692-1699 - Törvények és okiratok

Betlilen Gergely uramat illetvén, minden rendek az ő kegyelnie az iránt való dispositiójának úgy engedelmeskedjenek. hogyha ki miatt abban fogyatkozás esik, az életével játszik. Továbbá szükségesnek itélttik a szegénység maga jobb alkalmaztatására nézve a méltóságos gróf Veterani general uram deák pátensét magyarul is kibocsáttatni; mely igy következik: Mivel ebben az Erdélyországban a vitézlő rend számára való egyetmásoknak és szükséges jóknak mind béhozattatásokban, mind kivitettetésekben, úgy az ide és tova ez országban járó vitézek iránt rossz szokásban vött és felettél) s rendkívül eddig gyakoroltatott és ottan ottan erőszakosan lőtt a vectura, és ezért az országnak statusi és rendei azon rendkívül való dolgokról gyakran panaszolkodván, terhes és elviselhetetlen nehézségeket, és azokból rövid nap közelítő és következő szegény községnek utolsó romlását világosan megmutatták. Azért a császári és királyi felségtől az erdélyi városoknak és faluknak és egyszóval minden nemes és nemtelen lakosoknak az ő felsége erős oltalma alatt való bátorságára és nyugodalmára ez iránt igen erős decretum származott. hogy tudniillik az hadviselő tisztek közül egy is. akár comniissariatus, colonellus, kapitány, markotány, élés mester vagy seregbéli vitéz, akár lovas, akár gyalog, minden különböztetés és kifogás nélkül semmi szín és nevezet alatt, melylyel cselekedetit fedezgetné, jövendőbéli számadás és következendő kemény büntetés alatt, semmi élést, kenyeret, húst, bort. szénát, zabot, és egyéb ezekhez hasonlókat; ezenkivül sem akkor, mikor a vitézek ruházat jokat. fegyvereket és egyéb szükségökre való jókat kivisznek és béhoznak, sem penig az országban alá és feljáró vitéz csak egy posta lovat is vagy marhát, egyátaljában a kerített és mező városokban, falukban, akármi helyeken is fizetés nélkül, annál inkább maga szabadságából ne vehessen, vagy erővel ne húzhasson: hanem ha kiváltképen való tekintetre, felettébb való szükséges dolgokban én tőlem világosan annak adását parancsoló passus adattatik nékie. Ha kik penig szükségtől viseltetvén kényszeríttetnek lovat vagy ökröt fogni, minden lótól egy napi járó földig hatvan pénzt, az ökörtől negyvenöt pénzt, a szekérért tizenöt pénzt fizetni tartoznak, mely egynapi utazáson két vagy legföljebb három mélyföld értetik; a szegődött lovat vagy ökröt penig tovább ne vigyék. Ha hol penig történik az ilyen postálkodásban és szállításban vagy ökörnek, vagy lónak halála, annak az árát vagy böcsű által, vagy a megkárosittatottnak megvilágosodván miben állott,