Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

XVI. 1688. szept. 17. kolozsváriak folyamodása Székely Lászlóhoz, melyben káraik orvoslását kérik. Mint jó urunknak, ajánljuk Keglmednek alázatos szolgálatunkat. Isten uram Keglmedet csendes békességes megmaradással, szerencsés virágzó élettel és kívánatos egészséggel szerelmesivel együtt hogy megáldja, szívünk szerént kévánjuk. Xagy alázatoson kellették urunk Kegyelmedet requirálnunk elsőben is az reánk vetett adónak meg nem szerezhetése felől, mivel itt felette nagy az szegénység, sok az szegény, az ki sohasem tudja, adaját szerezze-é, azt is kitől? miből? avagy szállójának tegyen eleget, az ki is meg nem elégszik az néki rendeltetett praebendával, hanem mindenütt inkább megkévánja, nemcsak az sót, fát, gyertyát, hanem az mellé eczetet. borsot, hagymát és több accidentiákat, mely miá sok insolentiák interveniálnak; ez felett uram csak bővön esik vérontás, sebesedés, verés és fogtatás, ezek felett az szállások interversiója, úgy hogy az exempt io is ezenkiil egészlen frisben fog menni és contractus általok invalidáltatni, mivel az korcsmállás is annyira invalescált. hogy nemcsak az praebenda borokat árulják, hanem külső helyeken megvévén az bort, künn s benn szabadoson áruitatják; hihető talán azért is lehet, mert Carafl'a ő naga itt lévén, izené hozzánk, hogy akár az árát tegyük le az vitézeknek kiadott boroknak, akár engedjünk szabad korcsmállást nékiek, melyről s több dolgokról is akarván rendiben punktuminkat beadni (melyeket in paribus uram Keglmednek el is küldöttünk), tévén jóllehet szóval ilyen választ, hogy privilégiumunk ellen az bor árulását meg nem engedhetjük, pénzül penig hogy megválthassuk, abban módunk nincsen, mert még az adónkat sem szerezhetjük meg, kölcsön sem találhatunk, azonban az nemes ország sem végezett olyant, hogy valaki az borokért pénzt adjon. Az mint uram írok, punctuminkat el nem készíthetvén, képtelen nem is gondolván, hogy oly hamar innen elmenjen, kívánta ugyan, hogy szemben legyünk ő nagával, de az üdőből kirekedvén, az elmúlék, igérte jóllehet, hogy Szebenben választ teszen. ha mi kívánságunk lehet. Az mi uram nézi tehetetlenségünket, sok szenvedésinket. Kglmednek uram, úgy hiszszük.