Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

XVI. 1688. szept. 17. kolozsváriak folyamodása Székely Lászlóhoz, melyben káraik orvoslását kérik. Mint jó urunknak, ajánljuk Keglmednek alázatos szol­gálatunkat. Isten uram Keglmedet csendes békességes megmara­dással, szerencsés virágzó élettel és kívánatos egészséggel szerelmesivel együtt hogy megáldja, szívünk szerént ké­vánjuk. Xagy alázatoson kellették urunk Kegyelmedet requi­rálnunk elsőben is az reánk vetett adónak meg nem sze­rezhetése felől, mivel itt felette nagy az szegénység, sok az szegény, az ki sohasem tudja, adaját szerezze-é, azt is ki­től? miből? avagy szállójának tegyen eleget, az ki is meg nem elégszik az néki rendeltetett praebendával, hanem min­denütt inkább megkévánja, nemcsak az sót, fát, gyertyát, hanem az mellé eczetet. borsot, hagymát és több acciden­tiákat, mely miá sok insolentiák interveniálnak; ez felett uram csak bővön esik vérontás, sebesedés, verés és fogtatás, ezek felett az szállások interversiója, úgy hogy az exempt io is ezenkiil egészlen frisben fog menni és contractus általok invalidáltatni, mivel az korcsmállás is annyira invalescált. hogy nemcsak az praebenda borokat árulják, hanem külső helyeken megvévén az bort, künn s benn szabadoson árui­tatják; hihető talán azért is lehet, mert Carafl'a ő naga itt lévén, izené hozzánk, hogy akár az árát tegyük le az vité­zeknek kiadott boroknak, akár engedjünk szabad korcsmál­lást nékiek, melyről s több dolgokról is akarván rendiben punktuminkat beadni (melyeket in paribus uram Keglmed­nek el is küldöttünk), tévén jóllehet szóval ilyen választ, hogy privilégiumunk ellen az bor árulását meg nem enged­hetjük, pénzül penig hogy megválthassuk, abban módunk nincsen, mert még az adónkat sem szerezhetjük meg, köl­csön sem találhatunk, azonban az nemes ország sem vége­zett olyant, hogy valaki az borokért pénzt adjon. Az mint uram írok, punctuminkat el nem készíthetvén, képtelen nem is gondolván, hogy oly hamar innen elmenjen, kívánta ugyan, hogy szemben legyünk ő nagával, de az üdőből kirekedvén, az elmúlék, igérte jóllehet, hogy Szebenben választ teszen. ha mi kívánságunk lehet. Az mi uram nézi tehetetlensé­günket, sok szenvedésinket. Kglmednek uram, úgy hiszszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom