Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 20. 1688-1691 (Budapest, 1897)

34. fejezet: 1688-1691 - Törvények és okiratok

lehet tudtára, teljességgel ezeknek supportálására, továbbra oly alkalmatlanok leszünk, hogy ez szegény haza végső pusztulásra fog jutni; csak az felső esztendőben az nemes ország sub spe futurae restitutionis kéretvén tőlünk kétezer hatszáz forintokat, máig is azzal adósok lévén, interessét is kénteleníttetiink megadni, az német sütőknek is többet kell hétszáz forintoknál adnunk, csak most pen ig Caraffa ő naga benn lévén, kétszáz magyar forintoknál többet kellett expendálnunk, az építtetés penig uram oly rajtunk s annyi minden tisztektől, hogy számát mi uram nem tudhatjuk, melyeknek orvoslásáért kihez folyamodjunk, jó urunk egy gyámolunk isten után fautorunk,ha nem Keglmedhez, mint jó urunkhoz; kérjük ez okáért Keglmedet, mint jó urunkat, vétesse mindezeket oly dispositióban, hogy szegénységül expensáink ilyen számosok füstben ne menjenek, tíz expeditus követeink, az mely supplicatiót beadtanak, oly resolutiót jiittenek tétetni, hogy kévánságunk isten után Keglmed által menjen effectumban; accedálván ezekhez uram az is, hogy kénteleníttetvén hétezer egynehány kenyereket kiadnunk, tudódnék be az ránk vetett búzában és mivel excedálja az búzának számát, az superfluumot erogáltatni, onnan, az honnan illik, közelebb való alkalmatosságból; és mivel uram Kglmed ezt is tudhatja, hogy az ideérkezett nénietek számára kéntelenítettünk az itt lévő nemes ország búzájából és másokéból is, sőt Keglmedtől is bizonyos summáig kiadnunk, azoknak admissiójok szerént, kiknek illett, melyekről assecuratiónk is vagyon, hogy vagy pénzt adnak érette, vagy az summában acceptáltatik, melyekről világos testimoniálásink extálnak: ezt is méltóztassék urain Keglmed oly igazításban vétetni. hogy kárban szegény városunk ne maradjon, az igazság is ezt mutatván, melyekért az szent isten uram Keglmedet megáldja és maradékiban is boldogítja. Sokak uram quereláink, melyeket mindenestől fogva nem exponálhatunk s Keglmedet uram nem is akarjuk azokkal terhelni, annak egyedül isten kimondhatója. Az mi még keserves, jelentjük uram, már az szállóknak dolga annyira ment, hogy kenyerét eladván, inkább az gazdáét eszi, azt meg sem orvosolhatjuk, házakból az gazdákat kiűzik, hostátink merő utczaformák mindeneket többire elpusztítván, semminket behordani meg sem engedvén, egyszóval uram irtóztató alkalmatlanság annyi, hogy ellankad embernek szíve miatta csak azoknak szemlélésében is; hanem minekünk jó urunk Keglmed szíve essék meg rajtunk és nyavalyáinkat orvosolja, az miben lehet méltó kévánságaink lévén, mi is életünk fogytáig uram Keglmednek alázatoson meghálálni és szolgálni