Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

állítottuk, hogy meglévén már az ő Naga assecuratiója, ne tartóztasson ő naga senkit ott, de azzal menté töbhi között magát, hogy ő az maga résziről ugyan megcselekedné, csakhogy oda fel császár ő felségének is megírta, hogy zálogok vadnak itt s kétség nem lehet benne, hogy egész eontentatiót ne tenne Nagtok s kegyelmetek s avval mentette magát oda fel Caraffa uram ő Naga előtt is, hogy azért nem ment bé ordinantiája szerént executióra, kihez képest már semmiképpen el nem bocsáthatja, külömben azt mondja, meg lesz poroncsolva nt honeste tractentur s itt maradhat Bányán Mikes uram az máramarosiakkal együtt, magával el nem viszi. Továbbá szívesen igyekeztünk azon is, hogy Caraffa uram ő Nagához felbocsásson bennünket a több dolgoknak tractálására, maga recommendatióját is kívánván követségünk mellé, melyre mindjárást nagy kedvvel igéré magát, hogy megcselekszi, méltónak s illendőnek ítélvén lenni s meg is cselekedte. I)e ügy mindazáltal, hogy az Vallis uram ő Naga hadaira az őszszel lett expensákon kívül defalcatiót ne sollicitáljunk, mert semmiképpen meg nem engedi. Mii váltig voltunk rajta, hogy a Lápos vidékin esett sok károkot és excessusokot ő Naga acceptáltassa, akar csak maga ha fel nem bocsátja, de semmiképpen arra nem inducálhattuk, avval állatván dolgát, hogy azok mind a militaris executiókon estek, mivel ő Nagának már ordinantiája volt, hogy mind ott. mind más részin az hazának peragálja az executiót quoquo modo, de ő naga mégsem cselekedett ordinantiája szerént, megszánván az országnak nagy romlását. Végtire kívántuk azt. hogy avagy csak a Máramarosban esett károkot acceptáltassa s abban ugyan acceptáltak valami keveset, de bizony nem sokat. Az Caraffa uram ő Naga oblatióját penig mü itt meg nem említettük Veterani uram előtt, az urunk ő Naga s az űr ő kegme jószági iránt, minthogy maga is titkoson izent volt felőle. Az mely marhákot Máramarosból kihoztak volt, azokot. míg idejöttünk, visszabocsátották volt, egynéhány ugyan még maradott itt, de azok felől is igíretet tett. Az kétezer aranyról Szin uram egynéhány ízben tudakozódván, hogyha elhoztuk volna, néki van poroncsolatja felőlié, hogy percipiálja, meg kellett mondanunk, sollicituskodván rajtunk, de megmondottuk, hogy nékünk az a poroncsolatunk, hogy Caraffa uramnak ő Nagának praesentáljuk, melyet maga Szin uram sem ellenze s tovább nem is urgeálta.