Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 19. 1686-1688 (Budapest, 1896)

33. fejezet: 1686-1688 - Törvények és okiratok

Továbbá, mivel vettük eszünkben s tudtuk is elébbeni experientiából, hogy Caraffa uram ő Naga az ide alább való tudósítás nélkül ezekben az dolgokban semmit nem fog cselekedni, mii közönséges tetszésből, mivel az commissariusok is itt voltanak, az eddig lett expensákot és egyebet is. a mi keveset eddig defalcálhattunk, computusban vettük és Nagtoknak s kegyelmeteknek is indusában béküldöttiik. De mii nékünk az Xagtok s kegyelmetek utólszori irása nagy scrupulust tett, melyben írja Xagtok s kegyelmetek. hogy az húszezer forinton kívül, melyet Daczó Gábor uram hoz és a kétezer ökrök árán kívül circiter 25 vagy 26 ezer forint restantia ha lészen, holott a dolog sokkal külömben vagyon, mert igaz dolog az, hogy a máramarosi restantián kívül a Lápos s Kővárvidéki restantia többre nem mégyen, hanem 27 ezer kilenczszáznegyven magyar forintra s 40 pénzre; de Máraniarosból még martiusra is van restantia, az áprilisi penig egészen restál, mely tészen 38.665 magyar forintokot s 40 pénzt, de ennek is kétezernégyszáz forintját Sztojka Sigmond uram, az máramarosi becsületes ember azt mondja, hogy marhával, pénzzel ő kegyelmek kipótolják és így marad fen 36,165 magyar forint s 40 pénz máramarosi restantia, mely a Lápos és Kővárvidékivel együtt tészen H. nngaricales 64.117 és ez az egész summa van restantiában. Mii már Isten kegyelmiből innét Caraffa uramhoz ő Xagához ma felindulunk, ott az Vallis uram ő Naga hadaira lett expensák és károk iránt, mind penig egyéb oblatióira nézve, ha mit ebben az summában defalcáltathatunk, munkálódunk s egyéb dolgokban is igaz hűséggel tehetségünk szerént igyekezünk eljárni. Szintén már irásunkot végezni akarván, jőve StoVka Sigmond uram hozzánk, jelentvén, hogy Veterani uram ő Naga felhivatván, azt mondotta újjobban, hogy ha nyolczad nap alatt az mü keglmes urunktól válasz nem jő, arról specilice, hogy ha az assecuratóriában a máramarosi restantia oda értetik-e, vagy nem, bizonyoson vasban vereti a máramarosi becsületes embereket s magával elviszi, kihez képest kéret Stoyka uram, hogy Nagtoknak s kegyelmeteknek írnok meg, reménkedvén Istenért is Nagtoknak s kegyelmeteknek, hogy ilyen nyomorú megromlott állapotjokban szánja meg, mivel némelyek ő kegyelmek közül, a kik detentióban voltak. kiváltképpen ketteje nehezen emészti meg a tömlöczözést. Mü ugyan iteratis vicibus mondottuk azt, hogy generaliter vagyon az ő Naga assecuratoriája a máramarosi restantiákról is, de nem is mertük igen derekasan urgeálni,