Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)

32. fejezet: 1683-1686 - XII. 1685. decz. — 1686. april. A szebeni delegátió

jobban égette, az mégis Carafa volt. Gyulay, követsége alkalmával, ajándék nélkül járult hozzá, mert, mint mentegette magát, miután a debreczeniek ajándékát megvetette, a fejedelem nem akarta magát a visszautasítás esélyének kitenni. »Mentsen Isten, válaszolá Carafa, hogy a fejedelem ő nagyságát a debreczeni biróval hasonlítnám össze — ez egészen más dolog.« Ebből aztán érthetett Gyulay Ferencz. A delegatio az ügyet 1686. január derekán, Gyulay haza érkezése után, tárgyalásba vette. Carafa azt kívánta, hogy az ügyek elintézésére ünnepélyes követség küldessék hozzá. Hogyan tehessék azt, felelék a delegátusok, mikor ő felségénél ünnepélyes követeik vannak ? Elhatározták, hogy Gyulayt visszaküldik hozzá az első utasítással és ajándékokkal : 2000 aranynyal neki s egy paripával szerszámostól és száz aranynyal secretariusának.

x) De ez inkább csak időnyerésre számított expediens volt. Nem akarták ügyöket erre az egy követségre bizni. Jan. 16-án a fejedelem s a delegatio kimerítő emlékiratot küldött fel a bécsi követekhez, részletesen ecsetelve Carafa insolentiáit, s megbízva őt. hogy az udvarnál azok megorvoslását sürgessék, mert ebben bízva ők még eddig semmi megtorlásról sem gondoskodtak.

2) Ez időtájban a nagyvezértől követ érkezett Szebenbe

r ki úgy látszik az erdélyi viszonyokról tájékozást akart szerezni. s azt is megtudni, hogy van-e már sikere a békealkudozások ügyében megkezdett tárgyalásoknak ? A követtől a fej edeleni üdvözlő levelet küldött a nagyvezérnek,

3) a delegatio pedig felhasználta az alkalmat, hogy a portát Erdély szorongatott helyzetéről értesítse. Másnap dec. 17-én Vízaknai Xagy Istvánt kinevezték portai követté, tegyen jelentést, hogy a béketárgyalások megkezdése ügyében már fenn van az ország követsége Bécsben, s hogy daczára ennek, a német hadak elözönlötték Erdély egy részét — kiknek garazdálkodása annyira elpusztította a megszállott területet, hogy, ha az még sokáig így tart. nem lesznek képesek az Alvinczy I. 44—45. 1. 2) Törvények és Okiratok CXXXI. 4) Ugyanott CXXXIII. V. ü. a Nagy Istvánnak adott utasítással-