Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 18. 1683-1686 (Budapest, 1895)
32. fejezet: 1683-1686 - XII. 1685. decz. — 1686. april. A szebeni delegátió
adót megfizetni. 1) Dec. 17-én pedig Ahmed szerdárhoz Balogh Lászlót küldék. Ezt már biztatták az adó beküldésével, s Baloghot azzal bizták meg, hogy a szerdárt úgy informálja, hogy a német a megszállott terület egy részéről kivonult — mindkettőjüknek pedig az volt a feladatuk, hogy a készülő félben levő tatár invasiót fordítsák el az országról. 2) Végre jan. 22-én megindították Macskásy Boldizsárt, mint követet a portai adóval és ajándékokkal s a sérelmek hosszú lajstromával. 3) Ezek a sok ügyes-bajos portai követek egymás után s e közben Gyulay Ferencz is második útjára, elindultak. Közben jöttek hírek Bécsből, melyekben volt elég ígéret, irt Dunod is, meglehetős felháborodással Carafa zaklatásai miatt, 4) de Drinápolv messze volt s még messzebb Bécs és Carafa tekintet nélkül arra, hogy a császár mit ígérhet, folytatta a megszállásokat úgy mint megmondta. Igaz, hogy Osáky László, »a fejedelem s az ország árulója« elment, de csak Lengyelországba, 5) s azért az erőszakoskodások nem szűntek, minden nap újabb-újabb jelentések érkeztek az udvarba. Már úgy látszott, hogy a delegatio nem képes az ország sérelmeit orvosolni s a fejedelem febr. 23-áról márcz. 23-ára egyetemes országgyűlést hirdetett. 6) Annyival szükségesebbnek látszott ez, mert a fogságából kiszabadult Theököly febr. elején Nagyváradról Sebesvárnak tartott s azt kívánta, hogy az erdélyi hadak csatlakozzanak hozzá. A delegatio Székely Lászlót bízta meg, »hogy a Theököly uram mellett való török hadak principálisával« érintkezzék. 7) Gyulay már febr. elsején Szathmárt volt Carafánál. Egy pompás lovat vitt neki, 500 aranyat igért s tárgyalt J) Törvények és Okiratok CXXXIV. 2) Ugyanott CXXXY. 3) Ugyanott CXXXYI. A delegatiúnak erre vonatkozó határozatát 1. Alvinczy I. 48. 1. 4) Ugyanott CXXXYIII. 5) Ugyanott CXXX. g). 6) Ugyanott CXLIII. 7) Alvinczy I. 49. 1. AM. KI fi. OR 8Z. LEYÉLTlR KÖN YVTA w a