Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - VII. 1681. jún. 10 — 20.

lovast kért, nem szűnt meg utasítása értelmében minduntalan hangsúlyozni, hogy mennyire várják a magyarországiak az athnamét. Mire a szultán visszament Drinápolyból Konstantinápolyba, oda érkeztek Székely László és Aajda László is s tetemes pénzajándékot nyújtottak át (ápr. 14-én). A császári követ úgy tudta, hogy ezzel Csákyt és Zólyomyt akarták ellensúlyozni,

1) — valójában pedig ezen adomány alighanem előre kikötött díjjá volt a négy nappal utóbb kiszolgáltatott athnaménak. Az athname május végén érkezett meg a fejedelmi udvarba, hol nagy örömöt és lelkesedést idézettelő: »áldassák az isten, — írta Teleki — hogy Nagyságodat ily láthatóképpen vette eszközül a maga dicsőségének terjesztésére.«

2) Több mint másfél tized óta húzódó alkudozásoknak, hoszszas kitartó küzdelemnek volt ez eredménye: de sok tekintetben már elkésve érkezett. Azoknak a tapasztalatoknak, melyeket Vajda utolsó két felső- és nyugot-magyarországi útjában gyűjtött, legalább egy része már nem igen talált erre az időre. Bizonynyal nagy volt az elégületlenség az alkotmány felfüggesztése, az absolutismus behozása miatt, a felszabadítást sokan még a töröktől is szívesen vették volna, s a már csaknem végkimerülésig folytatott háborúnak megszüntetését óhajtották: de a helyzetben jelentékeny változást idézett elő az a körülmény, hogy a császár a kibékülés útjára akart lépni s pár héttel az orosz-török béke után, febr. 18-ról ápr. 28-ra, Sopronba országgyűlést hirdetett. Ezután már nem számíthatott a fejedelem a nyugoti megyék uraira, kik a török pártfogás eszméjével csak mint a felszabadítás végső eszközével foglalkoztak. Apafi udvara, ha tisztában volt is ezzel, de a koczka már el volt vetve s többé vissza nem léphetett. Különben is az a körülmény, hogy a fejedelem állíttatott a mozgalom élére s Theököly alája rendeltetett, elégtételt szolgáltatott neki. Aztán tekintetbe vették, hogy Bethlen jelentéktelen, Rákóczy semmi segélyt sem kapott a nyugoti megyékből s csak Felső0 Hammer, Geschichte des Ozm. Reiches III. 721. -) Törv. és Okiratok L.