Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - VII. 1681. jún. 10 — 20.

Magyarországra támaszkodva is diadallal és sikerrel végezték be a hadjáratot. A háborúskodás és küzdés minden fegyverszünet daczára folyton tartott: csak nemrég kért a császártól orvoslatot Apafi ezen támadások ellen.

1) A fermánt Hassan aga kapucsi basa hozta magával az athnaméval együtt, Ugyanaz, ki már több ízben megfordúlt Erdélyben s a viszonyokat ott ismerte. A hazájától megfosztott magyar nemzet — mondja a fermán — a szultán fényes szárnya alá hajtván fejét, ez elhatározta, hogy a német igája alul felszabadítja ezt. Ezért kirendelte őtet az erdélyi haddal, hogy menjen a magyar nemzet megsegéllésére, s a német nemzet alól való felszabadítására. Maga az athname a bevezetésben kiemelte, hogy a porta a magyar nemzetet sem javaiban, sem szabadságában meg nem sérti, s az országot sem csonkítja meg, azután áttér a folyamodók kívánságához képest elfogadott öt pontra: 1. Magyarországtól sem vár, sem palánk, sem más terület nem fog elidegeníttetni. a némettől elfoglalt terület az erdélyi fejedelem hatósága alá adatik, a hódoltságban a vallásszabadság helyreállíttatik. 2. A magyar nemzet szabadon válasszon magának királyt. 3. Elviselhetetlen adóval nem fognak terheltetni: annak összegére vonatkozólag új athname fog kiadatni annak idejében. 4. A segélyhad az országot nem fogja pusztítani, rabolni. 5. A némettel nem köt békét a magyar hátrányára. A befejezés a szokásos megerősítő formulát tartalmazta,

2) A mint a kapucsi basa megérkezett a fermánnal, a fejedelem június 20-ára Fejérvárra országgyűlést hirdetett. A mit évek óta óhajtott, hogy Bethlen és Rákóczy nyomdokába léphessen, immár a megvalósulás küszöbén állott; ') Törvények és Okiratok. LI. '-) Törvények és Okiratok LI. a), b), c).