Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 17. 1679-1682 (Budapest, 1894)

31. fejezet: 1679-1683 - IV. 1680. szept. 18 — 19.

18 tnnir.Ti ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. rokordatust s talán a nagyvezért is értesítette, most már külön követet küld a portára.

1) Apafira nézve ez kellemetlen hír volt. Különben is sok oka volt az elégedetlenségre, nemcsak a porta s a kurucz vezér, hanem a francziák részéről is, kik az utolsó időben csak biztatással tartották. Elhatározta, hogy egyenesen a franczia királyhoz fordul, s midőn értesült, hogy Bethune is visszatér Párisba,

2) Reverenddal együtt Absolont is kiküldte Lengyelországba, hogy onnan azonnal Francziaországba folytassa útját.

8) Aztán a határszéleken a közbiztossági viszonyok is nagyon rosszak voltak. Mint minden nyáron, a váradi törökök most is kimentek dézsmálni s a szokottnál is nagyobb sarczolást most azon ürügy alatt fejtettek ki. hogy portai parancsolat következtében is ezentúl nem summát, hanem dézsmát fognak szedni. Radnótiira a fejedelemhez a váradi basa követeket küldött, mely alkalommal jöttek is létre bizonyos megállapodási pontok, de azok teljesedésbe nem mentek. Az egész dolog valójában újabb zsarolási kísérlet volt, s a fejedelem kapitihája tudakozódására a portán azt a választ kapta, hogy itt nem adatott ki rendelet, hacsak ő nem szerződött erre vonatkozólag a váradi akkal.

4) Még a törököknél is jobban zsarolták — visszatorlás ürügye alatt — a labanczok az erdélyi területet. »Táborostul a városokra mentek, marhájokat elhajtják, gabonájokat, javaikat elrabolják«; Szilágyság, Kővárvidéke, Máramaros, Biharmegye egész pusztákká lettek, s nagy területek lakatlanok. De a sérelmek orvoslását a kapitányoktól liijába sürgette a fejedelem s végre is egy csapatot küldött a Szilágyságba, mely a falukon prédáló katonákat felverte, »az factumon kapván őket« s egy csomót közülök fogságba ejtett, de ezek nagy része »az fejedeleni fizetésétől szökött el.« ') Türv. és Okiratok XXIX. c). -') Türv. és Okiratok XXX. 8) U. ott XXXI., XXXIX.. XLIV. «) Ugyanott XXTX. g), h). V. ö. XXXIV. sz.