Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 15. 1669-1674 (Budapest, 1892)
29. fejezet: 1669-1674 - Törvények és okiratok
ni el. mindenem Csehben maradt; már soha nem tudom, édes asszonyom, mit csináljak, l dvarhelyen sem merek bátorságosan lakni, mivel félek, egykor csak eljőnek szatmári katonák. csak elvisznek, példám van az szegény Gyulafiné aszszonyon. miképpen kergették Csikón, én is attúl igen félek, hogy úgy ne járjak; uram ő kglme is meghagyván, hogy az úr ő kglme mindenekben tanácsával éljek, azért bátoríttatom búsítanom ő kglmét, kiről is alázatosan követem, ha mód volna benne, orvosolná meg ő kglme, hogy tovább is Cselibe maradhatnék, lévén ott kevés majorságocskám, most volna ideje ahoz látni, de én egyáltaljában azt nem engedhetem s nem is engedem meg, hogy ellenem esküdjék meg az én cselédem, készebb vagyok Szalontára kimennem, csak kiboesássanak. Körül való falukról az bírákat mindeneket behitták másod magával, s erős hittel megesküttették, hogy valahol levelet kaphatnak, bevigyék, s akárki szolgája legyen is, az kinek nincs az kapitány vagy hadnagy levele, csak bevigyék ; tovább mi következik abbúl, csak az jó isten tudja : megvallom, édes asszonyom, hogy nehezen esett ('sebből kibontakoznom; úgy tetszik mintha most elsőbben elbujdostam volna. Ezekről az édes uramot nem tudósítottam, nem is tudom, miképpen kell ő kglnek megírnom, mivel fog búsúlni. Az uramnak ő kglnek minemű leveleket hoztak, im elküldettem, ha újobban hoznak, azokat is sietséggel elküldeni, az mint várom is minden órában emberemet. Az úrnak ő kglmének ajánlom alázatos szolgálatomot, istentűi minden jókat kívánok ő kglnek, kérem, tovább is ő kglme gondomat viselje, az isten is megáldja ő kglmét érette, ha ily gyámoltalan szolgálójáról el nem feledkezik. Kérem, édes asszonyom, maga és szerelmesi egészségéről ne nehezteljen tudósítani, engedje az úr isten, ezen írásom találja Kgldet kedves jó egészségben s szerencsés órában. Költ etc. E án fi Dien es uram Teleki uramnak írt levelének mása, de dato 24. Ju 1 ii 1674. in Gyalu. Kgld levelét vettem, az inclusáknak velem való communicálását Kgldnek megszolgálom. Az magyarországi uramék Kegdnek írt leveleket viszszakiildtem, nekem is írtak volt, választ töttem ő kglmeknek arrúl is. Keczerné asszonyom Kgldet nem helyesen informálta, mert senki bizony ő kglmét Csehbül ki nem küldte, szolgáit is hogy ellene eskütték volna, teljességgel