Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - XVIII. 1669. jún. 25. Fejérvári egyetemes gyűlés

Mikor ezt a czédulát Apafinak megmutatták, szörnyű haragra lobbant, »Hát borbély vagyok én, hogy írom vagy szelenczém legyen?« kérdé egész méreggel. »Jó lesz — tette utána — Bánffinak magára vigyázni, mert úgy jár, mint Fleischer. Ez a dolog el van határozva.« x) S Apafinak igaza volt. A közvetítést a magyar interessatusok s a porta közt nem adhatta ki kezéből. A históriai traditiók, elődjeinek sikerei e mellett szóltak. De az önfentartás ösztöne is azt ajánlá. Hátha az interessatusok az esetre, ha ő elfordúl tőlük, Rákóczy Ferencz körűi sorakoznak? Szóval ő el volt határozva közbelépni. »Ha nem engedtetik, veszteg ülünk s mi nem leszünk okai. Ha pedig meg: meg kell annak lenni nolle velle.« S oct. vége felé

2) Rozsnyay megindúlt azzal a titkos útasítással, hogy a porta megnyerésére mindent kövessen el. Ez már a harmadik lépés volt a trójai faló behozására. Nem sokkal később, nov. derekán Szász-Megyesen octavalis terminus volt, melyen különböző peres ügyek elintéztettek, 3) s melyen a tanácsurak és kivált a fejedelemasszony közbenjárására egy havi elzáratás után Fleischer szabadon bocsáttatott.

4) A megengesztelt fejedelem Fleischert barátságosan fogadta Fogarason, hova az octavalis terminusok végeztével ment, megvendégelte s hatlovas hintót adott alá, midőn haza utazott. Épen ez időben két követség érkezett a fejedelmi udvarba: egyik az interessatusoktól, kik ismételten sürgették Apafit, hogy számukra a portai segély kiszolgáltatását eszközölje ki — s kiket a fejedelem oda útasított, hogy várják meg Rozsnyay követségének eredményét. A másik követség Rákóczy G-yörgy özvegyétől jött a »lengyelországi kezesek« érdekében. Ezek a lengyelországi kezesek Apafi István (a fejedelem testvére) s Gyerőffy György voltak. ') L. Törvények és Okiratok LIII. 2) Eozsnyay 504. 8) L. Törvények és Okiratok LY. 4) Bethlen I. 464. Gunisch (Pransaknál) II. 167 — 8.