Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - XVIII. 1669. jún. 25. Fejérvári egyetemes gyűlés

A per a respublica és Erdély közt ezek ügyében már tiz év óta tartott. Akkor maradtak ők Lengyelországban, mikor Rákóczy haza jött, mint kezesek a békekötésben kikötött összeg lefizetéséért. De a lengyel respublica, nem tartotta meg a feltételeket, s Rákóczy ezt ürügyül véve, nem akart fizetni. Utoljára is ennek a két embernek magának kellett szabadon bocsáttatását eszközölni — s ez Gyerőffynek egész vagyonába került. Gyerőffy özv. Rákóczynéhoz fordult, llgye már az eperjesi tárgyalásokon szóba került, de ott nem döntötték el. Most hát Rákóczyné Leopold közbenjárását kérte ki, s ez october 30-áról leiratot intézett Apafihoz, melyben Rákóczyné kérelmének teljesítését melegen ajánlotta a fejedelemnek. A leiratot (oct. 30-ról) s Báthory Zsófia levelét Herczegh György hozta magával. Apafi mindkettőt közölte tanácsuraival, de ezek az ügyben — hogy a zálogösszeget az ország vagy a meghalt fejedelem örökösei fizessék-e meg a lengyel respublicanok, — elvi kérdést láttak. Sem visszaűtasítani, sem megtagadni nem akarták. Abban állapodtak meg, hogy kérjék meg ő felségét, hogy egy vegyes bizottság által vétesse tárgyalásba az erdélyiek követelését a Rákóczy-ház ellen s a Gyerőfiy-követelés is azzal kapcsolatosan intéztessék el.*) Ez bizony egyértelmű volt a kérdés eldöntésének elhalasztásával. De a mit Rákóczyné Magyarországon mívelt, az nem volt alkalmas arra, hogy Erdélyben elvesztett népszerűségét visszaszerezze - s ha az erdélyiek ridegen bántak vele, arra ez a rideg szívtelen asszony megszolgált. ') Bethlen J. T. 465. s köv. 11.