Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

való engedetlenség bátortalan!) állapotnak ítílteték, mert noha az fejedelemtől ő nsgtól való félelem közelebb valónak találtatott és akkor is mintegy tapasztalhatóképen láttuk, mely veszedelemben foroghatnánk az ő nsga mellől való elállás miatt, mindazáltal biztatván azzal magunkat, ha szintén az hazára jönne is ő nsga, keresztyén lévén, nem égetne, rabolna, és ő nsga győzedelme végső veszedelmet nem hozna az hazára; de ha az török többször is országunkra jő, végső veszedelem követi az hazát, soha többé ki nem megyen belőle. Melytől való félelem és édes hazámnak utolsó romlása kénszerítvén, magam veszedelmeztetésével is nem liagyhatám el, hogy ezeket rövideden ne illetném. De talám azzal fogok megelőztetni, elvégezett tanácsja az portának, az adónak meg nem adásáért végsőképen elveszteni az szegény hazát. Mihne vajdának méltatlan vádjai gerjesztettek volt oly nagy tüzet ellenünk, de az maga cselekedetiből eszébe vévén már az porta vádjának helytelenségét, reménségem, az csendesedett volna, nem is ártott volna talám megvárni, mint viselte volna magát az hazához az mostani állapothoz képest az porta és ha ugyan nem engesztelődött, sőt romlásunkra igyekezett volna, egyebet az nemes országnak cselekedni, mint az mi meglett, magam sem javaihattam volna ; mert bizonyságúl hívom istent, hogyha eszemben vehettem volna vagy venném, hogy maga méltóságának helyben állásáért akármi kicsiny darab részét ez hazának ígirte volna avagy ígirné Barcsai Ákos uram ő nsga, csak kérdésben sem venném az dolgot, lelkére is és idvcsségére kénszerítettem, affélét ne cselekedjék, sőt ha hazánk avagy ez hely ellen oly szándékot venne eszében, igazságoson tudósítson mindenekről, jobb levén egy lábig meghalnunk, mintsem azt fejünkre várnunk. Az Nsgtok Kitek leveléből azt is veszem eszemben, indítatott mostani végezésire, mivel a sok gyűléseket, adózásokat és táborozásokat megunta volna. Bizony mindenik nehéz és az haza fogyatására való dolog, csakhogy nem látom, ezek mint könnyebbíttethessenek, hanem nevekednek. Az táborozás helyett kifeselhetetlen hadakozás vagy hámor való romlás követheti az hazát. Ha az hadakozás tart, az költség is nevekedik és csak kevés idő alatt is feljebb az reánk vetett summánál. Az végezések talám ugyan gyűlés nélkül is végben mehetnek, de minden rendeknek nagyobb jövendő panaszával és sohajtozásával. Hát az sok alá s feljáró hadak miatt ki lészen bátorságos útjában vagy honjában, kiváltképen ha az szegíny ország nem kezd elégséges lenni az fizetésre ? Mert ámbár az fejedelemnek ő nsgának legyen az fizetésre elegedendő értéke, de ő nsga is az természetnek közönséges törvénye alá levén vettetve, ha szeme kezd hűnni ő