Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)
Pótlék
Oláh-Ökrös gravaminái. Sanczunk ezelőtt fl. 33 volt, azután 45 ftra szállították most immár éppen fl. 100 exigálnak rajtunk, holott éppen most kevesebben vagyunk mint azelőtt s szegényebbek is az emberek. De caetero hasonló ter viselés alatt vadnak mint az magyar-ökrösiek. Az urok Gyulán lakó Salaman bég. Olcsa gravaminái. Ezelőtt húsz forint volt sanczunk, most negyvenet exegálnak, azonkivűl sok ajándékoknak praestálására kénszerítnek, a mely soha nem volt, kit ha nem cselekeszünk, marháinkat elhajtván, valamig kévánságok szerént nem fizetünk, mind odatartják. Hosszú-Asza panasza. Sanczunk ezelőtt fl. 35 volt és tíz sing karasia posztó, nyolcz jenei pint vaj és egy tábla szappan minden esztendőben, de tavaly készpénzt fl. 40 s most is annyit kérnek. Item ez summán felyül, háza épülésére fl. 8 kér. Item az sommán felyűl harmad évi hadipénzt exigált rajtunk fl. 17, de ilyennel soha ezelőtt nem bántottak bennünket. Székács gravaminái. Ezelőtt 16 ft. 16 itcze vaj volt sanczok, most húsz ft. húsz itcze vaj és minden paraszti munkát tétet véllek; az urok gyulai Ibrahim szpahia. Udvari gravaminái. Minekünk úgy vagyon, az elébbi urunkkal megalkuvánk tall. 200 volt sanczunk annuatim; de akkor sokkal többen voltunk, inkább megadhattuk, most is azont kévánván tőlünk, az megadásra teljességgel elégtelenek vagyunk, mert elaprósodtunk és elfogytunk. Annakelőtte pedig két várban szolgáltunk, Sz. Miklóshoz, Szolnokhoz, most immár négy várakhoz szolgálunk, Szentmiklóshoz, Szolnokhoz, Csongrádhoz és Egerhez ; kévánuók, mivel elfogytunk, sanczunk is számunkhoz képest defalcálódnék és szolgálatra most se erőltetnének feljebb mint ezelőtt. ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XIV. K. 29