Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

Mogyorós. Elsőbben hat forint 4 itcze vaj, annak utána fl. 12, vaj itcze 8, most immár fl. 20, gyulai Ibrajim szpahija. Szörnyűfalva. Elsőbben fl. 3 és vaj itcze 3, annakutánna fl. 11, itcze vaj 11, de már mostani urunk gyulai Deli Húszain miatt teljességgel elpusztult a falu. Az csontaháziak is ezen terehviselésben vadnak, az urok rendes szokás felett, adót és ajándékokat kévánnak rajtok. Nagymedgyes. Elsőbben fl. 6 és 6 itcze vaj. most fl. 20, itcze vaj n° 20; gyulai Memhet aga fia Kembar aga. Vég-Gyanta. Sanczunk ezelőtti urunk gyulai Húszaim iszpahia idejébe fl. 45 volt, most fl. 50 exigál rajtunk az urunk Ozmán iszpahia, szolnoki sanczsákságának tiszttartója. Ezenkivűl annuatim egy-egy tehénnel tartoztunk, de most az marhának olcsó voltát látván, az tehén helyett fl. 8 kiván. Ezenkivűl paraszti módon is szolgáltat bennünket; ki ezelőtt sem volt, hanem adónkkal voltak contentusok s egyébre soha nem is erőltettek bennünket Hadi pénzt is tavaly egy tallért szedett minden emberen; de cetero gravantur ut in Magyar-Okrös. Görbed. Ezelőtt fl. 40, itcze vaj is n° 40. Egy szekér és egy kas volt sanczunk: most flni 80, hatvan itcze vaj az öreg itczével. Azelőtt a vajat az váradi itczével adtuk. Ezenkivűl egy lasnakot és két nestet is, megint sót exigálnak rajtunk, ki ezelőtt soha nem volt; hadi pénzt minden emberen egy-egy tallért; ez sem volt ezelőtt soha. S z é p 1 a k. Sanczunk Bethlen fejedelem idejében fl. 30, vaj húsz öreg itcze, most fl. 45, vaj 35 itcze. Ezelőtt egy lasnak, most