Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

Pótlék

illustrissimae Celsitudinis principalis domini nostri benignissimi mandatorum executores: llanius pro memoria per praesentes, quod eadem praetitulata sua Celsitudo medio egregii Francisci Paszthoy literarum cancellariae majoris reponendarum conservatoris demandavit benigne nobis, ut nos copiam sive paria gravaminum certarum quarundam possessionuni Turcis tributariarum in comitatibns Bihariensi et de Zaránd existentium et habitar um; mediantibus attestationibus per egregios Franciscum Beleniessi juratum notarium ac Michaelem Jakab judlium comitatus antelati Bihoriensis receptorum et in certa quantitate seu fasciculo papyri, in folio patenter descriptorum, fideque mediante ac manus eorundem subscriptione et uno sigillo in caera viridi impresso communitorum ac roboratorum, litteris nostris inseri et inscribi facientes in transsumpto et sub sigillo capituli huj us authentico et usitato extradare et emanari facere vellemus. Quorum quidem gravaminum descriptio sequitur in hunc mo dum: Gravamina quaedam nobilium et i g n o b i lium in possessionibus Turcis subjectis existentium et habitorum. Magyar- Ökrös gravaminái. Ezelőtt fl. 40 volt sanczunk ez mostani urunk Gyulai Mehemet szpahia kezében, hogy szakadtunk, mindjárt fi. 95 exigált rajtunk, s most immár éppen fl. 100 kéván, külömben nem is akarja engedni. Vajat ezelőtt való szolnoki urunknak 20 váradi itczét adtunk, de ez húsz pintet exigál rajtunk. Azonkivűl ha valamely nemes, szabados vagy paraszt embernél egy jó lovat vagy fegyvert megtud, egy pénz nékűl elviszi. Kénszerített arra is ez mostani urunk szupasája átal, hogy sanczunkat egyszersmind megadjuk, holott ezelőtt három terminusunk volt sancczunknak administrálására s azonkivűl nemis erőltettek bennünket. Vagyon ilyen panaszunk, hogy gyakorta 10, 15 és 16 lóval eljővén közinkben, többig egy egész hétnél rajtunk élnek, mindennap juhot ölnek, szénánkat, abrakocskáinkat minden kémélés néköl költik s tékozolják és a felett nyargaló pénzt vesznek rajtunk. Egy szóval az inség mind mi rajtunk s mind az egész holdoltságon annyi, hogy tovább már nem szenvedhetjük.