Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - Törvények és okiratok

bizonyítunk istennel, ki a szíveknek, veséknek vizsgálója, nemegyéb az oka, hanem a lehetetlenség. Jó emlékezetébe lehet ő kegyelmeknek, már kétszer ezen dologban követeink által megpróbáltunk s elkövettünk mindeneket a fővezérnél, egész Candiáig beküldvén utánna, kitől választ nem egyebet, hanem halogatást és az mostani iidőben hadakozásbeli distractioi miatt-é vagy egyéb okok miatt, de az dologhoz való kedvetlenségét vettük, sőt követeinknek oly intimatio is tétetett a fővezér kihája által, hogy a portán meg nem jelentettük a dolgot senkinek is, az jól esett, ugyanis ne jelentsük. Függvén azért istennek csudálatos és igaz itíletiből a mi békességünk és megmaradásunk is attól a hatalmas birodalomtól, és legközelebb annak mostani főkormányozójától a fővezértől, annak kedvetlenségével magunk végső koczkáztatása nélkül, hogy tehessünk török császár udvarába jelentést, támasztjuk magok ő kegyelmek keresztyéni jó lelkiismeretire és indulatok uralkodása nélkül való józan ítíletire. Azon fővezért is penig már kétszeri repulsa után, kivált üres kézzel és csak puszta szóval, mint találhassuk meg s micsoda gyümölcsét várhassuk, támasztjuk ő kegyelmek ítíletire, (a mint) ennek előtte is ezen értelmünket még (az) elmúlt pünkösd havába tudtára adtuk ő kegyelmeknek. Ilyen nagy, által nem gázolható akadály lévén azért előttünk, a porta engedelme nélkül, hogy fegyvert mutogassunk is, lehetetlenség ; mert mind ezeket, a melyeket felteszünk difficultásúl, ha követnők, ő kegyelmeknek sem használnánk, magunknak penig bizonyos veszedelmet szerzenénk, melyet, tudjuk nyílván, ő kegyelmek sem kívánnak, addig lehetvén még is (ha ugyan nagy extremitások közt is) ő kegyelmeknek valami reménységek, míg mü is ha csak imígy-amúgy is fenn vagyunk. Valamit azért végső veszedelmeztetésünk nélkül elkövethetünk, elkövetünk, de többé módunkat nem látjuk, hanem ezekbe: 1. Minden igyekezettel azon lészíink, római császár ő felsége előtt való interpositiónkkal és minden tisztességes praecautiókkal, hogy a német leküldését megelőzzük, és ha jobb karba nem állítjuk vagy csak veszedelmesebb állapotramenni ne engedjük ő kegyelmek dolgát, mint a mineműben^ vala ez minapiba, mely jó szándékunkat hogy isten boldogítja, bizunk. 2. Ha az kiküldött formulák szerént való assecuratiók permutatiója meglészen, s ha ugyan ő kegyelmek kész pénzt negyvenezer tallérokig kezünkbe küldenek, olyan készülettel még harmadszori követséget a fővezérhez elkoczkzátatunk, a nélkül penig oda sem küldhetünk; magunk penig, noha az