Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 14. 1664-1669 (Budapest, 1889)

28. fejezet: 1664-1669 - VIII. 1666. szept. 18— 27. Fehérvárvári részgyülés

A nyári hónapokat pedig a fejedelem a várak megvizsgálásával töltötte el. Bejárta Somlyót, Szamosújvárt, hol azzal a szomorú hirrel fogadták, hogy Ebeny István, az első kolosvármegyei főispán, ki egyúttal Kolosvár főkapitánya is volt, haldoklott Kővárt s Apafi onnan visszatért Fejérvárra. *) De a fogarasi törvények életbeléptetése nem járt minden nehézség nélkül — nem főként a pénzügyi törvényeké. A XIII. articulus a marosvásárhelyi birót és tanácsot bizta meg. hogy az évi adó első felét, melynek befizetése szent János napra határoztatott, vegye fel. Minthogy pedig a portán csak »jó pénzt« — aranyat vagy tallért — fogadtak el, a városnak kellett gondoskodni arról, hogy a mi apró- vagy rézpénzben gyűl össze, azt váltsa fel jó pénzzé — de a görögök segélyével. Nem volt elhatározva, hogy hányad részét váltsa be a város s hányad részét a görögök, s a város erre támaszkodva, semmit sem akart beváltani. Fejedelmi parancs kellett hozzá, hogy a város a beváltás egy részének foganatosítását elvállalja. VIII. Közelgetvén a portai adó beszolgáltatásának ideje, a fejedelem Fejérvárra szept, 18-ára részgyűlést hirdetett. A fejedelmi tekintélyt az utolsó évek eseményei meglehetősen aláásták, s Apafi nem volt az az ember, ki azt fel tudta volna emelni, ellenben a fejedelmi tanács hatalma nagyon megnevekedett, s ez csak annyiban volt baj, mert annak tagjai közt meglehetős éles személyes ellentétek voltak: a régi Kemény Simon-pártiak, Bánffi, Teleki, Bethlen Miklós s a régi Barcsay-pártiak közt soha sem jött őszinte kibékülés létre, s az udvar, kivált Naláczy, az udvarmester, ezek személyes antagonismusát sokszor kizsákmányolta. Ébeni, mikor az ülés összeült, már meg volt halva./ Utódjává Bánffi Dénes lett: de nagyobb hatalommal s befő-* lyással. A régi váradi kapitányság egész hatásköre, úgy mint azt II. Rákóczy György birta trónörökös korában, s úgy mint azóta senki, lett felelevenítve. Ez a kivételes helyzettel, melybe ') Bethlen I. 300.