Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

léje állának, elsőbben csak egy pénzt sem kívántak rajtok, az egy portához való engedelmességet tévén fel hogy már czélúl, immár most azt a megíizethetlen summát kezdték exequálni nyavalyásokon. Még mi vagyon hátra gonosz szivekben, isten s magok tudják, de csak már is Déva s Kővár elfoglalása titkolatlan vagyon száj okban ; bizonyoson elhivén, ha ehez alkalmaztatja cselekedetit, valamire isten bennünket segít, ez haza oltalmazásában el akarjuk követni; reménységünk is nagy vagyon, ennyi sok romlása és pusztulása után a keresztyénség segítsége által az országnak határi pogány foglalásától felszabadíttatnak. Quibus de caetero gratiose propensi manemus. Datum in castris nostris ad possessionem Esztin positis die 24. Octobris 1661. (P. H.) Joannes Kemény m. p. Kivül: Spectabiiibus, ac magnificis, generosis, egregiis et nobilibus supremo et vicecomitibus, judicibus nobilium, juratis assessoribus, tóti denique universitati dominorum et nobilium comitatus Hunvadiensis etc. Fidelibus nobis syncere dilectis. (Eredeti az Erd. Muz.-ban.) II. 1661. oct. 19. A háromszéki székelyek maksai gyülésökböl értesítik Apafyt, hogy kész eh meghódolni neki. Méltóságos fejedelem, nekünk kegyelmes urunk. Isten Nagyságodat szegény megromlott hazánk épületire szerencsésen éltesse, szűből kívánjuk. Kegyelmes urunk, az Nagyságod kegyelmes parancsolatját Pál Deák atyánkfia megadá, szóval is jelenté, hogy Nagyságod Cserei György atyánkfia által szóval is parancsolt volna. Mi kegyelmes urunk, mindenben illendő alázatos engedelmességgel vettük az Nagyságod kegyelmes parancsolatját, mivel penig Nagyságod kegyelmesen annakelőtte is parancsolt vala nékünk közönségesen, kire nézve nemzetes Apor Lázár atyánkfiát választottuk vala Nagyságodhoz, hogy dolgainkat alázatoson értésére adná mint kegyelmes urunknak. Azonban érkezvén az Nagyságod kegyelmes parancsolatja és Nagyságod méltóságos személye mellett lévő nemés ország követei csíkszéki atyánkfiaival együtt, mely dolgot hátra nem merészelvén hadni, közönségesen egyben gyűlvén, fejenként Nagyságodnak mint kegyelmes urunknak minden engedelmességünket megmutattuk, ós sietve declaráltuk, melynek megtart-ói