Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - XIX. 1664. szept. 21 — 23. A gyulafehérvári részgyűlés
őrség helyzetére vonatkozólag. A német parancsnokok ezeket minden áron meg akarták büntetni s kiadatásukat állhatatosan követelték is. Apafynak mindeddig sikerűit azt meggátlani s el volt határozva ezentúl is közvetítni érdekükben. Mindezeknél fogva elkerülhetetlenné vált a császárhoz küldeni követséget s ezért szept. 21-ére Gyula-Fehérvárra részleges országgyűlést hirdetett. A gyűlés megnyílt s azon Horváth Kozma jelentést tett íízathmári útjáról. l) Az ő követsége mondhatni csak tapogatózás volt arra nézve, hogy a megkötendő békében lehetne-e Erdélyre nézve bizonyos előnyöket kieszközölni ? s épen ezért szükségesnek látszott újabb követet küldeni Szathmárra. Naláczy és Kun István ellenezték a dolgot, attól tartva, hogy e lépéssel a törököt maguk ellen fogják ingerelni. Kevésben múlt, hogy a szászokat pártjokra nem hajtották, 2) de a többség a követ-kiildés mellett volt. Szept. 23-án Teleki Mihályt választották meg követté oly útasítással, hogy, ha szükség lesz, magához a császárhoz menjen fel s megadták neki a szükséges biztosító levelet. 3) Telekinek titkos megbízatása is volt magától a fejedelemtől — csak Bánífy és Bethlen János tudtak a dologról — Székelyhídat visszabocsátani a császár birtokába. Minthogy azonban a török miatt ez a dolog nehézséggel járt volna, azt kívánta a fejedelem, hogy Rottal intézzen színleges támadást a vár ellen: azalatt a Telekivel küldött Gyulai István fel volt hatalmazva feloldozni az őrséget Apafy hűsége alól s ez által alkalmat nyújtani az őrségnek a vár feladására. 4) Teleki küldetésének másik czélja: az Erdélybe szökött német katonák dolga, mielőtt ő Szathmárra ért volna, eligazítódott. Szept. végén Szatlimárról Horváth Mihály biztossal két követ jött oly megbízással, hogy ezek a hadakat visszatérésre birják. A fejedelem abba beleegyezett, hogy a ki önként el akar menni, ám menjen s arra nézve a követeknek felhatalmazást is adott. Ezek aztán Nagy-Sínkre mentek, hol Krauss II. 398. 2) Bethlen I. 175. 3) L. Törvények és Okiratok LIII. Y. ö. Krauss II. 398. 1. *) Bethlen I, 176 — 7. 11.
