Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - XIX. 1664. szept. 21 — 23. A gyulafehérvári részgyűlés

hogy a németek eltávolítására szóló végzéseket hajtassa végre s a tanácsurakkal és ne másokkal igazgassa az országot. A fejedelem kitérő választ adott: ő nem bánja a németek elbocsátását, csak aztán a rendek ne bánják meg. Petki Istvántól e zavaros időkben elvették a Háromszéki kapitányságot s lefoglalták vasbányáit. Apafy ezeket Daczó Jánosnak adományozta. Petki, tekintélyes rokonaitól támogatva, folyamodott a bányák visszaadásáért s a kapitányságba való visszahelyezéseért. A rendek mindkét kivánatát teljesítették. Tárgyalták a Vizaknay Péter ellen felmerült panaszt is: hogy t. i. ő mint közügyigazgató ezer arany hamis pénzt veretett volna Jóo János pénzverő által. De a dolgot nem lehetvén tisztázni, levették a napirendről. 2) A gyűlés utolsó napjaiban Bécsből és Szathmárból halmaz levél érkezett: a császár szívesen elfogadja mindazt, mit a rendek s a fejedelem Teleki által kívántak: s nincs más hátra, mint az, hogy teljhatalmú követet küldjön fel.

3) A dolgok gyors fejlődése azonban mindezt nemsokára meghaladott állásponttá tette. XIX. Aug. 1-én volt Szent-Grothárdnál a döntő ütközet s aug. 10-én Vasvárt a béke megköttetett: de oly kikötéssel, hogy ez a ratificatióig a legnagyobb titokban tartassék. így történt, hogy míg a diadalról aug. 20-án már tudomása volt a fejedelemnek, a békéről alig két hó múlva értesült. A szent-gothárdi diadal hírére a fejedelem Horváth Kozmát Rottalhoz küldé Szathmárra, hogy örömének és megelégedésének adjon kifejezést s készítse azt elő, hogy a netalán bekövetkezhető békekötésnél Erdély igényei vétessenek figyelembe.

4) Horváth mit sem mondó biztosításokat hozott magával, de annál roszszabb hírek érkeztek a székelyhídi és kolosvári átállott német ') L. Törvények és Okiratok LII. 2) Bethlen I. 152. 3) Bethlen I. 159. 4) Bethlen 166.