Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

Articulus XII. Nemzetes Nagy Tamás atyánkfiának alázatos supplieatiójával való megtalálására, melyet tekintetes nemzetes Petki István, Béldi Pál és szebeni királybíró András deák locumtenens uramékkal communicálván, ő kegyelmek consensusa is accedálván, elvött jovainak restitutiója felől concludáltunk egész országúi az alább megírt mód szerint, mely így következik. Nékünk úgy tetszik, ha ő kegyelmek közönségesen helybenhagyják, hogy ha Nagy Tamás uram Barcsai fejedelemtől károsíttatott meg (megbizonyossodván az kárnak mennyisége), legelsőbben annak relictája, úgymint a kire demoveáltattak resmobilisi, és az ki is contrahált Kemény .Tánosnéval ő nagyságával az megholt úrnak resmobilisi felől, tartozzék contentálni. Az nemes ország levél által adinoneálván Huszt várának possessorát, hogy az ország deliberatióit etfectuáItassa, melyből ha ki nem telnék, az kinek kezénél acquisitum jószága találtatik, arra szálljon azon tereli, hogy ha penig abból is ki nem telnék, Barcsai fejedelem ős jószágára terjed az adósság, de csak usque ad comniunem aestimationem az decretum continentiája szerint. Articulus XIII. Az mostani fogyatkozott állapotokban is nem kedvezhetünk sem magunknak, sem szegénységinknek, mivel az nagy adó rajtunk vagyon, melyben áll isten után egy részről megmaradásunk, így az rendkívül való dolgot is el kell követnünk; hogy azért ez a nagy adó kitelhessék inkább, az kapuszám után felvetett adónk kívül, ily útakat találtunk fel. 1. Az mi kegyelmes asszonyunkat alázatosan kell requirálni, már ő nagyságához rendeltetett követünk által, távol legyen hogy ő nagyságokat circumscribálnók költségekben, de az mi sem ő nagyságának kezében nem adatik, sem porta contentatiójára nem fordíttatik, ha lehet fiscusnak valami jövedelme, hova lészen, azok kikre efféléknek gondviselések bízattatott, és magokra vették, tartozzanak számot adni, mert per incuriositatem esett fogyatkozás szintén olyan, mintha per fraudulentiam esnék. 2. De mindezeknek helyben való állításából azon adó ki nem telhetik, hanem kapuszám után rendeltünk tíz tallért. Az Szamoson túl való része Kolos, Doboka és Belső-Szolnok vármegyéknek, kik az két nemzetnek hódoltatása alatt vadnak, az tíz tallérnak harmadát adják, melyet vegyenek meg rajtok az tisztek, úgy mindazonáltal hogy ő kegyelmek mellé illendő brachium adassék. Az szász atyánkfiai elpusztúlván, az ő ke-