Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

mlgos Barcsai Ákos fejedelemtől, az mi praedecessorunktól, tudniillik ő nékiek adatott és engedtetett patenter csinyálva, pecsételve, és erősítve. Minket, alázatoson supplicálván, hogy mi is kegyelmes consensusiuikat adfjuk] és azon privilegyimos és exemtionalis levelet örökös haszonvétel [re] megerősítni méltóztatnánk, mely levélnek pedig rendi így következik vala. Mi Barcsai Ákos isten kegyelmességiből Erdély országának fejedelme, Magyarország részeinek ura és székelyek ispánja. Adjuk emlékezetre ez levelünknek rendiben, értésekre adván mindeneknek az kiknek illik, hogy mi minden Erdélyországunk és hozzá tartozó részeinek birodalmában lévő oláh papoknak állopotjokat (az mint hivataljunk tartja) megtekénteni igyekezénk és őköt az sok magok külömb-külömbféle fogyatkozások miá hivataljoknak is alig megfelelni tapasztalnék, főképen mivel az első Erdélyországunk fejedelminek] az mi eleinknek tudniillik idejekben tizedeknek, kilenczedeknek és más hasonló dolgoknak adózásival és erőltetésivei, az arra rendeltetett és szokott tisztek által (jóllehet magok hírek nélkül) csupán csak az magok hasznokra vigyázván, elviselhetetlen vakmerőséggel szorongattattak, az melyek nem külömben isten törvényivel, mint az Christus ecclesiájának hivataljával ellenkeztenek. Mivel nyilván vagyon, [sőt] természet szerint való, (az melylyel mindenkor élünk), kegyelmességiink, egyszersmind kegyelmes tekintetünk lévén tiszteles Brankovich Szá[va] minden birodalmunkban lévő oláh ecclesiáknak elöljáróinak, papjainak, püspökinek kiváltképpen azért való alázatos törekedésére minden tized, kilenczed, értvén búzáról, rozsról, árpáról, zabról, kölesről, lencséről, borsóról, babról, tatárkáról, kenderről, lenről, méhről, viszontag bárányról, bárányocskáról és egyébféle marhákról, melyeket esztendőnként fiscusunknak szoktanak dézmálni, azoknak adózásitól örökösön eximáltuk és supportáltuk. az mint eximáltuk és supportáltuk (sic!) ez levelünk erejivel. Minekokáért nektek tekinteteseknek, nagyságosoknak, tiszteleteseknek, vitézlőknek, főés vicenemesek ispánjának, fő- és vicebírákoknak minden vármegyéken lévőknek, kapitányoknak, praefectusoknak, udvarbírákoknak, porkoláboknak mind magunk váraiban, mind másokéban, fő- és vicedézmák arendátorinak, minden dézmák, kilenczedek, ötödök, negyedek exactorinak és perceptorinak, és birodalmunkban lévő minden oláh bírákok és eskütteknek, ez mellett akármely hivatalú, állapotú, rendű, tisztű és felsőrendű embereknek, akár holott az mi birodalmunknak határiban helyheztetetteknek és lakosoknak, az kiket az dolog illet, ez levelünket ismervén, vévén és olvasván vagy olvasni hallván, nekünk kedvesinknek, ez levelünk által hagyjuk és parancsol-