Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok
rogo, difficultatiíms meis Celsitudo Vestra benigne intellectis suae mtti instare, resque promovere dignetur, ne propter fidelitatem aug ma e domus Austriacae perpetuum exilium patiar et eo ipso exemplo omnibus exponar. Gratiam Celsitudinis Vestrae perpetuis obsequiis reservire nullus (sic) intermittam, quem de caetero divinae tutelae commendans, maneo Celsitudinis Vestrae servus obsequentissimus Simon Kemény. Rivulini, 7. Maji 1663. Külczim: Celsissimo principi domino, dno Joanni Ferdinando s. R. i. principi a Portia, comiti in Mittenburgh et Brugnera, domino in Senosetz et Premb, principalis comitatus Groritiae supremo haereditario provinciali praefecto stb. m. f. (Bécsi titkos ltár.) d) A bujdosók által a nádor élé terjesztett pontozatok. Ez mostan jelenlevő 1663. esztendőbeli Februariusnak 24. napján celebrált gyűlésekből instantiánkra Erdélyországának statusi töttek ilyen resolutiót: O kegyelmeknek előbbi becsületek helyben állatik és szabadoson bejöhetnek, praestálván homagiomokat ő ngának minden ős jószágok megadatik, az pínzen vett is ha constál hogy pínzeket porta contentatiójára adták ki és arrúl refusiót nem vettek, hasonlókípen az inscriptiós és melyeket bono modo birtak; az még pedég bejűhetnek kölön-kölön hitlevelet köldjenek azon szerint mink in paribus innét kiadjuk; azalatt pedig mig ott kin lesznek vagy várakban, az falukat ne impediálják, se nemeseket, hogy az reájok vetett contributiókat administrálhassák; privatus nemes emberek jószágát magok számokra ne szolgáltassák, hanem szabadoson engedjék az possessoroknak birnia; ide nem értvén Kemény Simon uramat, az úrnak resolutiója szerint. Ez resolutió[já]búl azért és végezéséből az nemes Erdélyországnak, Xgod, mi karban legyenek dolgaink, megértheti; és noha hazánkban való bemenetelünkre elégséges securitásunk nyújtatott, mindazonáltal sem bemenntelünket, sem egyéb dolgainkat, az ő felsége kegyelmes híre nélkől cselekedni nem akartuk. Akarván eltávoztatni, hogy egyszer alázatos igaz hűségünkkel nyert kegyelmességét ő fgének, sem most, sem azután soha legkisebbik dolgainkban és meg ne bántsuk, sőt