Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

igyekezünk azon mind szegény hazánkra, magunkra, ő fge azt állandóvá tegye. Meg kell mindazonáltal azt vallanunk, hogy az hazánkon kivűl sok időktűi fogva való nyomorúságos bujdosás, és nagy költség igen megnyomott bennünket, annyira, hogy toább soha költségünkkel az hazánk kivűl való tekergést nem szenvedhettük. Ha szinte volna is hol nyomorganunk, de az is nincs; csak egy: szállást is majd már az ő fge birodalmában nem kaphatván. Más az: félünk attúl mostan jó indulatjókat hazánknak ha megvetjük, azzal új óbban ellenünk felgerjedvén, újobb károsításunkra és romlásunkra provocáljuk, és az utolsó romlás nagyobb leszen az elsőnél; melyekre nézve ha kítelenítettünk romlott hazánkban redeálnunk, nem ő fge kegyelmességétől való elszakadással (melynek csak gondolatja is távol legyen), hanem ahoz állhatatosan való ragaszkodással és abban való magunk ajánlásával megyünk, mely ő fge kegyelmességében való csalhatatlan remínség alatt folyamodunk most is az ő fge kegyelmességéhez, az Ngod gratiája és kegyes promotiója által várván az ide alább alázatoson megírt néhány punktumokra az ő fge kegyelmes resolutióját. 1. Hogy ő fge, ha redealásunknak kell hazánkban lenni, sine disgustu és hazánkra s magunkra nízve igírt kegyelmességének megvonása nélkől, űgy engedje meg azt, kik ott is keresztínyi kötelességünk megemlékezésével, és ő fge kegyelmességért való alázatos háládatossággal akarunk mindenkoron ő fgének szolgálni és kegyelmes igéreti s néhány izben tett kegyes atyai resolutiói szerint, ő fge az török nemzet előtt ne szűnjék szegény hazánkat előbbeni szabadságában és állapótjában állítani, adaját is a régi módra tizenöt ezer aranyra hozni, avagy legalább huszonötezer aranyakra, (ha alább nem lehet is) esztendőnként szállítani ő fge méltóztassék, űgy reménljük, ha ő fge kegyelmességét tűlönk meg nem vonsza és szegény hazánkra terjeszteni akarja, kegyelmes tekinteti által az többivel együtt ezt is véghez viheti; egyébaránt az rettenetes romlás, pusztulás és az ország határinak kisebbítése s eddig való nagy summázás miatt, lehetetlen az nvolczvanezer tallért esztendőnként megfizetni, ha ő fge kegyelmesen azaránt is szegény hazánknak nem succurál. 2. Várad török kézben való esése után, abbúl az veszedelmes változásokbúi az török nemcsak Bihar vármegyére hajtott ki és holdoltatta be, de Kraszna, Közép-Szolnok, BelsőSzolnok, Doboka és Kolos vármegyéknek hódoltatásoktól is az Ali pasa Várad megadásakor benne levőknek adott hiti ellen nem szűnnek meg, sőt Erdélytől egészlen elszakasztani akarják. Ez megnevezett vármegyékben vadnak Kolosvár,