Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

Publico destituti sigillo, ut appositum pro nostro agnoscat, rogamus. Kivííl: Celsissimo principi domino, dno Joanni Ferdinando, s. Rom. imp. comiti a Portia, velleris aurei equiti sat. m. f. (A pecsét a Haller Gáboré.) (Bécsben a titkos ltár. Hg. Porcia ltár. Egy másik példányt Radautzi ltárban, a Bethlen János által írt fogalmazványa a Nemzeti Múzeumban.) c) 1662. máj. 22. A rendek átirata Wesselényi Ferenc zliez. Illustrissime dne sat. Mind közönségesen az magyar nemzethez, mind pedig magánosan Erdélyhez, úgy mint édes nevelte hazájához való Ngod istenes affectiója nyilván lévén előttünk és ahoz való jó reménségtől viseltetvén, kénszeríttettiink siralmas állapotinkat Ngod eleiben terjeszteni. Nyilván vagyon Ngodnál előbbi fejedelem Kemény János ő nga az fényes porta annuentiája nélkül bejövén harniadidén ez hazában, ő ngával együtt miképen kénszeríttettünk vala római császár ő fölsége kgls patrociniumához folyamodni; megvalljuk érdemünk felett való kegyelmességét mutatta hozzánk országúi, oly derék armadát küldvén segítségünkre, melyhez hasonlót Erdélyben közzűlünk senki sem látott. De az istennek bűneinkért reánk szállott titkos itíleti azokat az emberi itílet szerint hatható eszközöket büntetésünkre fordítá, mert az ő felsége segítségének reménségétől viseltetvén (noha az hatalmas nemzet egy néhány ízben békességgel kénált bennünket) opponálok magunkat ; azonban az ő felsége armadája minden derék dolog végbenvitele nélkül országunknak csaknem közepiből visszatérvén, igazsággal írjuk Ngodnak, legalább százezer lélek veszett el közzűlünk, hazánknak nagyobb része por hamovvá tétetett, azután kételenségből hajtottuk meg nyakunkat az elkerülhetetlen járomnak. De vajha akárcsak itt lött volna vége rettenetes romlásunknak! Attúl fogva naponként nehezedik dolgunk, im szintén végső veszedelmünket szemünk előtt látjuk, az mi legkeservesebb, oly alkalmatosságból következni, melyet minden kétség nélkül római császár ő fölsége országúi közönségesen megmaradásunkra istenesen láttatott cselekedni ERDÉLYI ORSZÁGGY. EMLÉKEK. XIII. K. 11