Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

és láttatik mostan is. Mert az ő fölsége feltmarsalchja Monte­cuculi uram Kolosváratt, Szamosüjváratt Bethlenben és Kű­váratt praesidiumokat hagyván és az elmúlt télen isten rend­kivűl való csudás módon Kemény Jánost ő ngát elvévén, az feljebb emiétett erősségeknek erővel való visszavételére kény­szerített az hatalmas nemzet bennünket, melyet eleve ellát­ván, mind az mi kgls urunk s mind mi alázatosan folyamod­tunk két rendbeli embereink és leveleink által ő fölségéhez esedezvén méltóságos interpositiója által segétené dolgainkat és az erdélyi erősségekben levő praesidiumit is méltóztatnék kivitetni, félvén attól, hogy ha az hatalmas török nemzet ostrommal kezdi megvenni, soha többet keresztyén kézhez nem jut, országúi mi elsőbben, kevés holnapok múlva Magyar­ország is elvész miatta. Ezaránt is nem tagadhatjuk ő fölsége rész szerént kgls resolutióval bocsátotta emberünket, mind méltóságos interpositióját Ígérvén s mind penig assecurálván arról is, megcsendesedvén az állapatok kész ő fölsége kivitetni az praesidiumokat. Megérkezvén ő fölségétűl ez válaszszal az későbbi ő fölségéhez küldött atyánkfia, szemünk előtt viselvén (az mennyire más directiója alatt levőktűi kitelhetik) az ő fölsége hozzánk mutatott sok rendbeli kegyelmességét és ha nem szolgálhatnánk is szántszándékkal véteni nem akarván, mind az mi kgls urunkkal fejedelmünkkel együtt követet küldtünk Tömösvárra haladék nélkül, hatalmas császár fű szerdárához Ali pasához ő ngához, könyörögvén azon, mivel római császár ő fölsége kegyelmességébűl arra ígérte magát, hogy megcsendesedvén az állapotok kész az praesidiumokat kivitetni, azért Ali pasa is ő nga igyekezzék csendes úton bé­kességre hajtani az fényes portát, ne veszedelmezzünk még is tovább közönségesen országúi. Melyre ez órában érkezék ilyen válaszunk: Talám abban kételkedünk, ha az praesidiumok kivitetnek, az török nemzet elfoglalná azokat az erősségeket, ha el akarná venni, kitűl kérné ? Kész valaminemű hitlevelet kívánunk olyant adni, hogy tűlünk el nem vétetik, ha az ő be­jövése nélkül evacualtatnak azok az praesidiumok ; nemsokára Várad fele megindúl, ha addig semmiképen azokat az helye­ket kezünkhöz nem vesszük, az mely erővel megvötte Vára­dot, jelen vagyon vele, mindjárt bejű, esküszik az élő istenre, soha többször mienk nem lesznek, ha ű veszi meg; parancsol­ván azt is, elegendő port, golyóbist hozassunk megvételére, mert ha mi nem hozatunk, hoz ő. Mindezekből Ngod eszébe veheti, az mi állapatunk hosszas tractát nem szenved. Ngod maga tudja Kolosvárnak erőtlenségét, nem hisszük csak har­madnapig is megálhassa, ha az Ali pasával levő derék erő érkezik alája; elfoglaltatván penig az az egy hely, Erdély

Next

/
Oldalképek
Tartalom