Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

d) 1662. ápr. 19. Kemény Simon jelentése Kászoninak generálissá uéilasztatásáról. Adjon isten minden jókat Kdnek, édes páter uram. Szegény idvezült atyám halálától fogva is minemű állhatatos hűséggel voltam római császárhoz ő felségéhez, és az austriai házhoz, ha magam nem írnék semmit is, az dolgok magok bizonyítják, midőn nem csak jószágom vesztését, személyemnek üldöztetését, hanem ez mai napig is az hűség mellett mindennapi számtalan költségemet koczkáztatom és szerencséltetem, és jóllehet ő felsége kegyelmes ajánlásit mind maga írásából jól láttam, mint hozzánk küldött méltóságos követének szovaiból értem, nem is kételkedhetem ugyan ő felsége kegyelmességében és én is az mire obligáltam magamat, minden tőlem lehetséges dolgokat elkövetni bizony szívesen igyekezem, de syncere fateálnom kell, megírhatatlan búsulással vagyok, holott im az minapi instructiómban is az mit sollicitáltam az kővári dolgokból, semmit sem effectuála Kd, mostan ide alá penig kevesen lévén együtt az követ úrnak hozzánk érkezésekor, semmi derék dologhoz nem nyúlhattunk, melyet oda fel is megírtunk, kiket mi okon nem adott be Ketek ő felségének, örömest kévánnám értenem. Hanem hogy ne láttassék még is henyélnünk, mint ennek előttei levelemben is írtam vala Kdnek, engemet mellettem levő becsületes urak praeficiáltak előljárójoknak ő felsége híveinek, kik mellettem vágynák és egyéb ő felsége praesidiumos helyeiben, és generalisságnak titulussát imponálván, kéváaták, hogy minden tehetségemmel assistáljak mellettek, és nem denegáltain, ea tamen conditione, hogy azért mind ő felsége előtt condignus respectusom legyen és remuneratióm, mind peniglen az ő felsége híveitől; látom ugyan az ő felsége ajánlásit, de jeleit is kívánnám látni; tartok igen attól, most gyűlés lévén, ha hadakozni akarnának, bizony nem gyűléseznének, hanem úgy hiszem, tractára megyen inkább az dolog és ha Kd nem vigyáz, csak ő felsége békélhessék meg az törökkel, minket könnyen elfelejtnek s az árnyék reménségért mindenünket elköltvén, két szék közt az földön maradunk. Ilion, minden órában várók az ő felsége succursussát és az követ úr intimatiójából tehetségem szerént hadakat is fogadtam, hogy azokkal együtt ő felségének szolgálhassak, az sem lőn. ítélje meg Kd, nem elég híven szolgáltam-é, midőn mindenemet veszni hagytam; magam szükségemért csak száz lovast sem tartanék,