Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)
26. fejezet: 1657-1660 - XV. 1660. júl. 5. Segesvári országgyűlés
1660. JÚL. 5. 45 (teltetett, s mely érdes hangon, éles kifejezésekkel tesz szemrehányásokat neki, vádolja, hogy Rákóczyval czimboráskodott, elrendeli a sarcz beküldését s figyelmezteti, hogy vége legyen a mentegetőzéseknek. Barcsay, amint a parancsot megkapta, a szerdár üdvözlésére küldé Haller Gábort, Dániel Ferenczet, kik egész Temesvárig mentek — hol csak egyszer fogadtattak a szerdár által s akkor is igen hidegen. Maga Barcsay a török táborral ment Várad felé s onnan le Aradhoz, hova a szerdár is kivezette sergeit. Itt fogadta Barcsayt s ezt is, régi ismeretségük daczára, olyan hidegen mint követeit s többé el sem ereszté táborából, míg Haller lábára 63 fontos vasat veretett. Gyorsan megindúlt táborával Várad felé, s a szerdár Barcsayt figyelmeztette, hogy az adó és sarcz behajtásával siessen, hacsak magát és országát nem akarja a legnagyobb veszélyeknek kitenni. Barcsay aztán helytartóira, testvérére és Lázárra küldött szigorú parancsot, hogy minden áron s mennél elébb pénzt teremtsenek. Azok pedig e czélból júl. 5-ére Segesvárra országgyűlést hívtak össze. Ugyanaz napon, melyen az országgyűlés kezdetét vette, a helytartók országos böjtöt hirdettek. 2) Maga a gyűlés gyorsan véget ért. Nem volt látogatott s viták sem folytak. Egy nem ismert, csak sejtett veszélvlyel állottak szemben: azzal, hogy ha a sarczot gyorsan elő nem teremtik Erdély pasasággá fog változtattatni. Csak ez látszott egyetlen menekvésnek, mert segélyt sehonnan sem várhattak. A gyorsan egy nap alatt alkotott 35 articulus megszabja, hogy minő nagy erőfeszítést tegyen minden nemes, minden polgár, minden jobbágy a sarcz előteremtésére. A jó pénzt (arany, tallér) eskü alatt mindenkinek elő kellett adni: s egy portára 25 tallért vagy más pénzben 50 frtot vetettek. A ki nem tudott fizetni, marháját, földét elvették. Az olyan jószág, ahol nem volt marha, másnak adatott. De ez adó alúl senki nem volt kivéve a ki az országban élt: nemes, pap, tisztviselő, mesterember, polgár, bevándorlott vagy benszülött, harminczados, sóvágó, fiscalis uradalmak tisztjei, bányászok, szász, székely, új-keresztyén, czigány: Török-Magyarkori Államokmánytár III. 472. 1. A rendelet, melylyel az erdélyi főurakat rendelte Ali alá u. o. 480. 1. -) L. Törvények és okiratok LVI.
